Irodalmi Szemle, 2005
2005/5 - Hogya György: Az Út (novella)
Hogya György Az esettel többet nem törődtem. Az ítélet milyensége már réges-rég nincs összhangban a bűnnel, sokkal inkább a döntéshozók pillanatnyi érdekeivel, s az egyház érdeke most a szigorú példamutatást kívánta meg. Ha túloztam is néha, az egyéni túlzás éppúgy hozzátartozik a történelem formálásához, mint a tömeg túlzásai. Elszámolással pedig csak Istennek tartozom. Micsoda paradox! Miközben a nagy földi ellenfelet kerestem, magát Istent hívtam ki magam ellen! Eleinte csak szóbeszéd formájában, majd egyre hangosabban terjedt a hír, hogy az a bizonyos barát, aki állítólag teherbe ejtett egy apácát, nő volt! Kétségbeesett, titkos nyomozásba kezdtem, és a vallatásoknál soha nem tapasztalt „alapossággal” jártam el, míg eljutottam a két sírásóhoz, akik eltemették a halálra ítéltet. Vallomásuk egyértelművé és kétségbevonhatatlanná tette, hogy a kivégzett és eltemetett barát tulajdonképpen egy Marian nevű nő volt. Az ellene tett vallomások pedig hamisak. Nem tudtam elhinni ezt a kegyetlen játékot. Aggodalmam, hogy maga Isten tesz próbára, egyre nőtt. Hogy nem vehettem észre! December huszonnegyedike az ortodoxok szerint Szent Eugénia napja, aki maga is barát ruhában szolgált! És én épp aznap végeztettem ki egy nőt, akit apáca teherbe ejtésével vádoltak! Talán a hitetlenség szele, mely lelkemet tépdesi nem is Istentől, de magából a poklok mélyéről tör elő? Mindig is megvetettem a hitetlenkedő embereket, akiknek véleményem szerint sem igazi kérdéseik, sem válaszaik nincsenek, ám a hirtelen rám törő sok kérdés elviselhetetlennek tűnt a számomra, hiszen mi lehet rosszabb és elviselhetetlenebb, mint a tények súlya alatt tévedésemet belátni? Mi lehet szörnyűbb, mint elkezdeni kételkedni....? II. RÉSZ A Bizonyosság Nincs számomra dühítőbb, mint amikor az ostobáknak igazuk van! Egyébként is sok minden bosszant ezen a világon. Azt sem szeretem, ha újságíróként azzal untatnak, hogy micsoda fantasztikus történetet kell nekem megírnom. Például ennek is a címe Bizonyosság, holott inkább a kételyről szól. Jó ismerősöm keresett meg azzal, hogy szeretné, ha meghallgatnám. Egy sörözőben találkoztunk, és mielőtt belevágott volna, sört rendeltem. Miközben felvont szemöldökömmel biztosítottam a felől, hogy figyelek, a távozó pincémő fenekét bámultam. A szűk szoknya alatt átütött a keményen bevágódó keskeny bugyi V vonala.- Egy kérésem van - kezdte, és valami azt súgta nekem, hogy olyan ügyben kell majd áldozatot hoznom, ami egyáltalán nem nevezhető kellemesnek. Miután nemcsak hitetlen, hanem lusta is vagyok, megpróbáltam húzni az i- dőt, hogy átgondolhassam kifogásaim gazdag lehetőségeit.
