Irodalmi Szemle, 2005

2005/4 - TANULMÁNY - Beke József: Balassi Bálint szavainak szótáráról

Balassi Bálint szavainak szótáráról

Hogy véletlen most Cupido Meglőtt az mordály áruló,

Maga hittel lön köztünk szó,

Hogy frigyünk lenne állandó.

„Hogy véletlen most Cupido/Meglőtt... ” - írja Balassi. Csakhogy Cupido - akit Balassi máshol „kis féreg”-nek is nevez - nem vaktában lövöldöz a szerelem nyilával, hiszen a mitológia nyomán az egész világ szerelmi lírája őriz olyan eseteket, amikor szándékosan okoz galibát. Bizony itt Balassi nem a mai ’szándékta- lanul’ értelemben használja a véletlen szót. Az akkori jelentéshez a vél ige eredeti ’tud, hisz; gondol valamire’ értelméből kell kiindulni, ezt pedig az -etlen fosztó- képző ellentétes értelemre fordítja. A véletlen tehát azt jelenti: ’úgy, hogy nem is véli; váratlanul’ . Tehát az új érzelem akkor tört rá Balassira, amikor nem is számított rá (bár valószínűleg nem is bánta). Egyébként a régi és a mai jelentés nem csak ilyen értelemben más. Ha ma azt mondjuk: valaki véletlenül meglő valakit, akkor a cselekvő szándéktalanságát fejezzük ki. Balassi koránban nem az alanyra, hanem a tárgyra vonatkozott a véletlen: akit meglőttek, az nem is vélte a veszélyt, azt érte váratlanul.

Tehát a vers kezdetét így kell érteni: ’Hogy váratlanul most Cupido meglőtt...’ A folytatás is furcsa: „Meglőtt az mordály áruló”. Ma a mordály valamilyen ósdi fegyvert jelent, eredete azonban a ’gyilkos’ értelmű német ,JMörder ”-re megy vissza, s Balassi korában még melléknévi jelentésű volt, ebből lett később jelentéstapadással maga a ’gyilkos fegyver’. Tehát a költő váratlan fellobbanását Cupido, a gyilkos áruló okozta. De a következő sor élén a „maga” szó megint zavart okozhat: mai név- mási értelme ugyan már a HALOTTI BESZÉDben megtalálható, de ide nem illik. Balassi ugyanis az ekkor kialakult új jelentésben használja, vagyis ellentétes kötőszóként: ’noha, pedig’ értelemben. így már világos lesz az idézet: Cupido, a kegyetlen gyilkos meglőtte új szerelmet ébresztve, pedig hittel fogadták, hogy szerelmük „állandó lenne ”. Ez a feltételes mód persze kissé árulkodó.

Balassi szóhasználatát vizsgálva képet kaphatunk bizonyos nyelvi változásokról is, így többek között nyomon követhetjük egyes mai szavaink kialakulását. Vegyük például ezt a szót: folyó. Balassinál előfordul, de csak igenévi jelzőként: „Könnyhullásom... mint egy folyó patak”. Kérdés, hogy akkor hogyan fejezte ki a mai jelentést? Megtudhatjuk a szótárból, hogy kétféleképpen is, az egyik kifejezés a folyás volt, a másik pedig összetett szó, itt rá a példa: „Én szerelmemnek mert akkor leszen vége, mikor a folyóvizek / Visszafolyók lesznek”. Szép példáját látjuk itt a jelentéstapadásnak, ugyanis amint a sertés állat szószerkezetből lett a mai sertés szavunk, úgy jött létre a folyó vízből a mai folyó.

Kiemelek a szótár anyagából még néhány olyan szót, amely Balassinál a maitól eltérő jelentésben szerepel: a kőeső nem más, mint ’jégeső’; a kótyavetye a kor legkedveltebb katonai manővere, vagyis a hadizsákmány árverésszerű szétosztása;