Irodalmi Szemle, 2005

2005/4 - TANULMÁNY - Beke József: Balassi Bálint szavainak szótáráról

Beke József

a nevendéken egyszerűen ’fiataP-t jelent; a felszóval pedig ’hangosan’-t. A képes ekkori értelme nem más, mint ’illendő’, Balassi egyik versében a visszafogott érzelem kifejeződését így találjuk: „...de csendessen égnék kevesebb gyötrelemmel, / Csak képes örömmel, jó gyönyörűséggel, szeretőm szerelmével ”.

Kosztolányi a múlt század elején még újdonságként mutatta be egyik kitűnő karcolatában a kalauzt, ma már ez a foglalkozás jóformán a múlté. De ki gondolná, hogy ez a szó nem a modern közlekedési eszközökkel együtt született, hanem már szóban forgó nagy költőnk korában is, sőt azelőtt is használatos volt. Jelentése akkor ’utat mutató, vezető személy’, s e fogalom kapcsolódott bibliai eseményhez is, amint Balassi egyik istenes versében megtaláljuk:

Pusztában zsidókat vezérlő jó Isten,

Ki előttök mentél tüzes oszlopképben, ígéret földére vezérelvén szépen,

Kalauzok voltál minden szerencséken.

Igen érdekes, hogy Balassinál előfordul - méghozzá versben - olyan nyelvi jelenség, amelyet talán zsugorított kifejezésnek nevezhetünk, olyasmi, mint ma az aszongya vagy a nem tóm. Költőnk tíz ilyesmit leír, ebből kettő medgyen, vagyis ’mit tegyen’, nyolc pedig medgyek, vagyis ’mit tegyek’. íme egy versszak, amelyben kétszer is előfordul:

Medgyek? Már nem tudom, ha látom, hogy én el nem hagyhatom,

Noha kínját vallom, de válnom tőle nem kívánhatom,

Szeretnem penig azt, ki fáraszt sok búval, mi hasznom?

Hát medgyek? Ellene vétsek?

O, azt sem lehet, mert szánom.

Itt említem meg, hogy Balassi igen bőven él az ún. sz-szel bővülő v tövű i- gék olyan régies alakjaival is, amelyek ma már egyáltalán nem használatosak. A még esetleg ismert változatokat is használja, mint a lön (’volt’) vagy tész (’teszel’), de ilyeneket is: lől (’voltál’), lél (létezik’), tőn (’tettél’), víd (’vitted’), vöm (’vettem’), vön (’vett’), vék (’vettem’). Nézzük az egyik legszebb Célia-vers kezdetének ezt a rövidített igealakját, amely ma tettél lenne: „Kegyelmes szerelem, ki ily jól tél velem, áldott legyen te neved! ”, s említésre érdemes ez a ’létezek ’ helyén álló kifejezés is: „Tengek, nem élek, lenni sem lélek, mert jutottam búra”. Mivel Balassinak szinte valamennyi itt felsorolt kifejezése egy szótagos, a ma használatosak pedig két szótagosak, talán jogos lehet arra gondolnunk, hogy első nagy köl-