Irodalmi Szemle, 2005

2005/4 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Pomogáts Béla: Megbékélt lázadó

Pomogáts Béla: Megbékélt lázadó

hogy így mondjam, „tájrajzában” is feltűntek ennek az eszmei fordulatnak a következményei. A falu népe helyett a külvárosok nem kevésbé sivár életviszonyokra kárhoztatott népét és a falusi környezet helyett a külvárosok elhanyagolt világát idézték a harmincas évek közepének költeményei. így az Elégia című, 1933 tavaszán keltezett költői mű, amely nemcsak a külvárosok vigasztalan képét mutatta be, hanem a költő elemi szolidaritását is kifejezésre juttatta az ott élő emberek iránt:

Tudod-e,

milyen öntudat kopár öröme húz-vonz, hogy e táj nem enged és miféle gazdag szenvedés taszít ide?

Anyjához tér így az a gyermek, kit idegenben löknek, vernek.

Igazán

csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz.

Magaddal is csak itt bírhatsz, óh lélek! Ez a hazám.

József Attila érdeklődését és gondolkodását a harmincas évek elején a marxista elmélet tanulmányozása, illetve az illegális kommunista mozgalomban végzett munka (például elméleti szemináriumok vezetése) kötötte le. A nemzet, mint orientáló fogalom, azonban ebben a „mozgalmi” időszakban is jelen volt eszmélkedésében, ezt igazolja például a húszas évek végén, a harmincas évek elején papírra vetett Esztétikai töredékek című tanulmány vázlata, amelyben a költészet mibenlétéről kialakított nézeteit kívánta összefoglalni. Ezeknek a nézeteknek az egyik központi fogalma az „ihlet”, amelyet a költő az esztétikai jelenségek legfontosabb kategóriájaként értelmezett. „Ihlet szóval - fejtette ki - a műalkotás mivoltát kívánom jelölni, eltekintve a mű értékérvényétől. Ha nincs ihlet, úgy nincs művészet sem, és akkor valóban csak az alak ragyogásáról, meg az eszme tündökléséről beszélhetünk, mint amaz Aquinou Tamás. Ebben az esetben azonban a költészet sem egyéb, mint fogalmak szabatos, esetleg homályos adata.” Majd, miután a fogalmi gondolkodás és a művészi intuíció természetét és esztétikai szerepét jellemezte, az „ihlet” fogalmát a nemzeti kultúra (a nyelvi kultúra) összefüggésrendszerében helyezte el, mintegy az „ihlet”, pontosabban a „közös ihlet” kategóriájával értelmezve a kulturális közösség, a nyelvi közösség, a nemzeti közösség összefogó erejét. Az intuíció, József Attila értelmezésében „a legszorosabban vett egyénnek a szellemisége”, ezzel szemben, „egy másik közös szellemiség az ihlet. így leszögezhetjük és pontos és tiszta filozófiai tartalommal telíthetjük meg a nemzet fogalmát, mert a nemzet eszerint: közös ihlet. És tényleg, valamely költemény ihletét nem fordíthatjuk le, mert az ragaszkodik kiválasztott változtathatatlan alakjához. Amikor verset fordítunk, új, saját nemzetünk ihletével adunk formát.”