Irodalmi Szemle, 2005

2005/4 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Pomogáts Béla: Megbékélt lázadó

Száz éve született József Attila

vényesült. Következésképp József Attilának szakítania kellett a szovjet rendszerrel és a kommunista ideológiával. Azok az életrajzi, valamint filológiai adalékok, amelyekre a szakirodalom az utóbbi másfél évtizedben rámutatott, valóban meggyőző módon igazolják azt, hogy a költő és a kommunista mozgalom útjának törvényszerűen el kellett egymástól válnia. Nemcsak annak következtében, hogy az illegális kommunista párt, illetve a moszkvai kommunista emigráció szócsöveinek tekintett folyóiratokban (a Társadalmi Szemlében, az Új Harcosban, valamint a Moszkvában megjelenő Sarló és Kalapácsban) durva támadások jelentek meg József Attila ellen, nemcsak amiatt, hogy a moszkvai emigráció (név szerint: Barta Sándor, Hidas Antal, Illés Béla, Madarász Emil, Matheika János és Zalka Máté) által 1931-ben kidolgozott A magyar proletárirodalom platformtervezete című dokumentum nemes egyszerűséggel azt állapította meg róla, hogy „a fasizmus táborában keresi a kivezető utat” (ugyanez a tervezet Illyés Gyulát és Kodolányi Jánost a „válságba jutott kispolgári intelligencia íróinak, Kassák Lajost pedig „szociálfa- sisztának” nevezi!), és nem is amiatt, hogy a Szovjet írók Szövetségének első, 1934 nyarán rendezett kongresszusára nem kapott meghívást, hanem mindenekelőtt annak következtében, hogy rá kellett döbbennie a szovjet rendszer antidemokratikus és embertelen természetére, valamint arra, hogy a hatalomra került nácizmussal szemben a szovjet kommunizmus semmiféle alternatívát sem jelent.

A kérdésnek, tehát annak, hogy József Attilát milyen események és megfontolások fordították a szovjet rendszer és a kommunista mozgalom ellen, mára terjedelmes irodalma van. Mindenekelőtt Horváth Iván idevágó tanulmányaira (József Attila és a párt. Gondolat-jel 1988. 1. szám, József Attila kommunizmusa. Iro- dalomismeret 1992. 2-3. szám, József Attila és a párt. In. „Miért fáj ma is”. Az ismeretlen József Attila. Budapest, 1992) gondolok, ezek igen részletesen tárják fel annak történetét, hogy a költő miért és miként szakított a kommunista mozgalommal. Horváth Iván itt (szemben a korábbi magyarázatokkal, amelyek arra törekedtek, hogy meghamisítsák vagy homályban hagyják József Attila és az illegális párt konfliktusát) egyértelműen kimondja, hogy a költő „1934-ben megszűnt kommunista lenni”. Erre utal különben több tanulmánya és nyilatkozata, így a „proletárirodalom plattformtervezetére” adott, 1931 szeptemberében kidolgozott és végül töredékben maradt válasza, valamint egy 1934-ből származó kézirattöredéke, amelyet Horváth Ivánnak a „Miért fáj ma is” című kötetben közölt (imént említett) tanulmánya foglal magába.

Érdemes idézni ennek a szélesebb körben még ma sem ismert írásnak a szövegét: „E sorok írója költő. Ismeri a tudós szociológusok, közgazdák, politikusok elméleteit. Érteni véli a bolsevistákat, akik azt a hősi lendületet kívánják a munkásoktól, melyben a mindennapi élettől szült apró vágyaikat kellene megtagadniok - persze csak átmenetileg, mindössze harminc-negyven évig - az osztály magasztos gondolatáért. Érteni véli a szociáldemokratákat, akik - éppen megfordítva, mint a bolsevizmus hívei - a megszervezett osztály anyagi, azaz gazdasági és politikai