Irodalmi Szemle, 2005
2005/1 - Tóth Elemér versei (Remény, Karácsony, 65)
Tóth Elemér versei Nos, ünnepeljünk, ragyogjon karácsony - harang szava kondul a szívemben, s a szeretet lángjai fellobognak... Hisz a szeretet csodálatos mákony - vigyáz ránk a bátor ember-isten, hát hogyne lenne biztatóbb a holnap... 65 Születésnapomra Itt állok árván, egy magam bán a januári hideg télben, a kincseimet mind szétadtam; nem is tudom, hogy mit reméltem. Nem hajlongtam, nem törleszkedtem, mindig a magam útját jártam, be-beborult az ég felettem a vörösre mázolt karámban. Farkasok között vitt az utam, célja voltam minden haragnak - s tettem a dolgom, ahogy tudtam. Úgy próbáltam s próbálok élni, hogy a papnak - majd ha kaparnak - ne kelljen valótlant beszélni!
/
