Irodalmi Szemle, 2005
2005/1 - Duba Gyula: Galambtemető (2.) (regényrészlet)
Duba Gyula Galambtemető (2.) (Részlet Az élet leszálló íve c. készülő regényből) 4. „TOMPULT A FÉNY ÉS SŰRŰSÖDÖTT A HOMÁLY” Nem könnyű az író dolga, amikor ennyire részese a történetnek. Szereplője maga is. Igyekszik pártatlan maradni, elfogulatlan lenni, tárgyilagosan figyelni a történéseket, ám ez egyre nehezebb. Rettenetesen közel állnak hozzá hősei, mindkettőt mélyen „érzi”. Az asszonyt - gyakran úgy véli, maradéktalanul - érti, a férfivel viszont ösztönösen azonosul. Nehezíti dolgát a zártság érzete, a szűk tér, melyben él. Amíg az író szabadon és kíváncsian mozog a világban, állandóan friss és élő benyomások érik, mozgásban lévő és változó valóságként tapasztalja az életet, tapogatja vajúdó csomópontjait, bogozza bonyolult szálait, vizsgálja sokrétű szövését, ilyenkor számos lehetősége adódik, hogy képzeletét a vizsgálódás türelmével teremtő tevékenysége anyagának a megformálására késztesse. Mihelyt azonban évek múltán a lét aláhulló ívének föld felé hajlásával visszavonul, egyre inkább szűkebb környezetére van hagyatva, amikor az emberi mélységeket akarja ismét és ismét megérezni. Az író zárt életterére szorítkozik és mindinkább előtérbe kerülnek az emlékei. A világ nyüzsgő káoszát a múlt csendes felidézése helyettesíti! Bonyolultnak tűnhet fel, bár mindkét esetben legfontosabb készségéről, a beleérzőkészségről van szó, az intuícióról, csupán a történések térideje változik: korábban a külvilág végtelenje, később a lélek belső térségei, amelyek szerencsés esetben akár végtelenebbnek mutatkozhatnak. Marad az író számára - önmaga. Érvényes ez jelen helyzetemre is. A férfi esetében, ám talán még jelesebben az asszonyt illetően, amikor állítom, hogy tökéletesen értem őt. Ebben bizonyára mély és „örökkévalónak tűnő” része lehet annak az érzelmi közelségnek, mely az asszonyhoz köt, mióta ismerem. Bár ennek a viszonynak alig van külső jele, benső mélységében szinte mindenható. A férfit állandó kritikai éllel szemlélem és következetesen - néha szinte finnyásan - értékelem, képes vagyok távolságot tartani köztünk, s ha kell, elutasító magatartást tanúsítani. Különösen olyankor, amikor ez az asszony előnyére válhat. El kell ismernem, furcsa háromszög vagyunk mi így e- gyütt... A férfi személyem része, oly közeli nekem, az asszony iránt viszont roppant érzékeny vagyok, minden megnyilvánulására és változására felfigyelek. A galambok azért okoznak oly gondot számára, néha már kétségbeesést, mert általuk naponta megérzi a tehetetlenséget, a cselekvés lehetetlenségét. Tettre kész lélekre
