Irodalmi Szemle, 2005

2005/1 - Tóth Elemér versei (Remény, Karácsony, 65)

Tóth Elemér versei

Remény

Akinek szép a lelke, az felkerül a mennybe.

Az istennel kockázik vagy angyalokkal játszik.

Bizton tudom, hogy én is eljutok majd az égig, s a jó Atya vállára hajtom a fejem, árva

voltomat panaszolva, mert eladtak orozva.

Eladtak, megaláztak, szívem vetették gyásznak.

De hiszem, lesz még ünnep, testem-lelkem örülhet, s az OCSMÁNY ördögökre, fittyet hányok örökre.

(Pozsony, 2004. december ötödikének éjszakáján)

Karácsony

Fényes ruhába öltözött december, palástja drága, jószagú, fehér, ma mindenkiben ott él a remény, hogy megszületik az a kicsi ember.

Hogy megszületik, s béke száll a földre, igazi, édes, szívmelengető, mert hittel hiszem, nincs olyan erő, mely a jóságot megölné örökre.