Irodalmi Szemle, 2005
2005/3 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Somogyi Mátyás: Istenítélet a karcsai határban
MÚLT ÉS EMLÉKEZET Istenítélet a karosai határban A csallóközi tizenkét Karcsa nevű település múltjának, Árpád-kori írásbeli emlékeinek tanulmányozása során számos, a helytörténeti szempontokon túlmutató eseményt megörökítő utalásra bukkanhat a kutató. Nemcsak azt nyugtázhatja örömmel, hogy az évszázados okiratok a Karcsa nevű falvak határának több, a helyiek emlékezetében mindmáig élő dűlőnevet őriztek meg, de például a 13. század karcsai nemzedékei életének nem egy eseménye emlékét örökítették meg az utókornak. Ide sorolható az Ethuruh nemzetséghez tartozó várjobbágyok és a korabeli népe-, illetve igrickarcsai vámépek közt egy ekényi szántóföld, ill. a hozzátartozó rétek és kaszálók tulajdonlásának ügyében 1253-ban kirobbant vita. Az esetről Bartal Aurél, a csallóközi Karcsa nevű települések múltjának fáradhatatlan kutatója az 1941-ben megjelent A csallóközi Karcsúk és a karcsaiak a középkorban c. könyvében is említést tesz, s még Bartal előtt, a 19. század közepén Pesthy Frigyes történész Perdöntő párbajvívások története című értekezésében e tulajdonjogi perpatvarnak bajvívással történt rendezését a középkorban alkalmazott istenítélet példájaként említi. A karcsai határ egy részének birtokolásáért lefolytatott perdöntő bajvívást megörökítő régi okmányok azon kívül, hogy tele vannnak drámai elemekkel, számot adnak arról is, hogy abban a korban a hatalom milyen eszközökkel érvényesítette a törvényt. S ami talán mai szempontból is elgondolkodtató, a bajvívás kimenetelének következményét, azaz a szemben álló felek egyikének igazát az érintettek elismerték és tiszteletben tartották... Dicső emlékezetű IV. Béla királyunk uralkodásának idején, a rettenetes pusztítást és mérhetetlen emberáldozatot követelő tatárjárás utáni években az ország újjáépítésére összpontosult királyi hatalmi szervezet figyelme. Újra kellett szervezni a hadsereget, a közigazgatást, a jogrendet és a közbiztonságot. A szinte emberfölötti feladattal IV. Béla sikeresen megbirkózott, s az utókor ezért joggal illette az országépítő jelzővel. Az igazságszolgáltatás szigora, a törvényesség érvényesítésének igénye, de a mai ember szemében irgalmatlannak tűnő törvénykezési szokások is jellemzték ezt a kort. Gyakoriak voltak az önkényes földfoglalások, hatalmaskodások, mások régi jogainak semmibevétele miatti pereskedések, amelyek során az érintettek a ki
