Irodalmi Szemle, 2005

2005/3 - TANULMÁNY - Cseh Gizella: Adalékok a magyar népszínmű XIX. századi művelődéstörténetéhez (tanulmány)

Cseh Gizella

re. Az ő munkássága ott ért véget, ahol a magyar népszínműtörténet már végképp átcsúszott azon a mezsgyén, ahonnan már eleve nincs visszaút, pontosabban visz- szafordulási lehetőség a népdráma irányába. Ezzel pedig megpecsételődött az idil- lé lett népszínmű sorsa. 1908-ig a műfaj aNépszínház-Vígoperában még élt, de pályája érzékelhetően végérvényesen lezárult.

Az áhított hiteles népábrázolás megvalósulásához be kellett érnie és meg kellett jelennie egy új felfogásnak, az e felfogást kifejtő új generációnak, amelynek kiteljesedése azonban csak a XX. század folyamán vált véglegessé. Az említett i- gény kapcsán írta Ady Endre a következőket: „A népszínmű abban az alakjában, melyben azt a nagy népszínműírók tették kedvelné, napjainkban már élvezhetetlen. (...) Ne legyen a népszínműíró kiváltságos poéta, s ne legyen a színpadra vitt paraszt egy daloló mesealak, akkor nem lesz okunk panaszkodni a közönség megváltozott ízléséről. Igazságot, életet a népszínműbe, mert a színpad nem cirkuszporond, s a századvég embere nem kardnyelésen ámuló atyafi. ”31 Ady véleményét szem előtt tartva megállapítható: ez már egy teljesen új szemléletmód és problémakör, ezáltal egy önálló tanulmány anyaga.

JEGYZETEK

1. Hevesi Sándor: A régi népszínmű és a magyar nóta. Idézi: Csillag Ilona. In Blaha Lujza naplója. Közreadta Csillag Ilona. Budapest, 1987. 13.

2. Csillag. 1987. 19-20.

3. Magyar irodalmi lexikon. II. Budapest, 1965. 367.

4. Benedek A.: Népszínmű. In: Világirodalmi lexikon. IX. Budapest, 1984. 242-243.

5. Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest, 1994. 558.

6. Vö. Gyulai Pál Szigligeti A lelenc című népszínművéről szóló bírálata. (1863). In Gyulai Pál: Dramaturgiai dolgozatok. I. Budapest, 1908. 569-576.

7. Gyulai Pál: Dramaturgiai dolgozatok. I. Budapest, 1908. 569-576.; Galamb Sándor: A magyar dráma története 1867-től 1896-ig. I. Budapest, 1937. 241.: Gyulai Pál, 1908. II. 437^142.

8. Vö. Bayer József: A magyar drámairodalom története. A legrégibb nyomokon 1867-ig, II. Budapest, 1897 56-100.; Gombos Andor: A magyar népszínmű története. Budapest, 1884.; Pór Anna: Balog István és a XIX. század elejének népies színjátéka. Budapest, 1974; Pukánszkyné Kádár Jolán: A magyar népszínmű bécsi gyökerei. Budapest, 1930.; Sziklay János: A magyar népszínmű története. A legrégibb időktől Szigligetiig. Budapest, 1884; Tóth Lajos: A magyar népszínmű története. Budapest, 1932.

9. Szigligeti Ede: A dráma és válfajai. Budapest, 1874. 514.

10. Szigligeti Ede: A dráma és válfajai. Budapest, 1874. 514-516.

11. Osváth Béla: Szigligeti. Budapest, 1955.; Vö. Bajza József: Szózat a pesti Magyar Színház ügyében. Budapest, 1986. 70-71.

12. Idézik: Osváth, 1955. 51-52.; Pukánszkyné Kádár Jolán. Budapest. 1930. 14.

13. Benedek A.: Népszínmű. In: Világirodalmi lexikon. IX. Budapest, 1984. 242-243.

14. Szigligeti, 1874. 518-519.

15. Vajda Viktor: Művészet és politika. Képek a magyar társadalomból. Pest, 1870. 185-186.

16. A Hon. 1873. január 7. In Galamb, 1937. 252.

17. Blaha Lujza aranykönyve. Emlékkönyv a Polgár előfizetői részére. Budapest, 1911. 93.

18. Vö. Galamb, 1937. I. 270.