Irodalmi Szemle, 2005

2005/3 - Köbölkúti Varga József: Ötven évvel a nyelvújítás előtt... (Az Emberi okosság avagy mesterség - erkölcsi értekezés 1764-ből)

Köbölkúti Varga József

vében, bátor elméjű, felséges és a csodálatosakat megtapodó (vagyis: megtapasztaló): ki senkit nem talál, akivel meg akarna cserélni: aki az embert csak azon részben ítéli embernek, amelyben ember: akinek természet a mestere, annak törvényéhez szabja magát, s úgy él, amint parancsola: kinek javait semmi erő el nem veszi: ki a rosszat jóra fordítja, bizonyos ítéletü, háborítatlan, rettenetlen; akit valamely erőszak megindít, semmiféle meg nem háborít: kit a szerencse minek utána az ő nyilát, mely legmérgesebb volt, ellene kilövi, csak megcsíp és nem sebesít; és ezt is ritkán.”

Az Emberi okosság avagy mesterség, mellyel az ember magát és szerencséjét magasra emelheti immár kétszázötven év távlatából is valamiféle bűverőt sugároz magából. Különösen az ókor „témaköréből” táplálkozó példabeszédeivel, erkölcsi kérdésekkel foglalkozó bölcselkedéseivel, egyszóval átfogó ismeretanyagával igazán érdekfeszítő olvasmány. Gondolatmenete egyenes vonalú, ábrázolás- módja tárgyilagos, kifejezőkészsége közvetlen, stílusa szabatos, világos és magyaros; némi bizonytalanság csupán a nyelvhasználat egyenetlenségeiből, valamint a helyesírási szabályzat hiányából fakad.

Elmondhatjuk: még így évszázadok múltán is ez az intelem élvezetes olvasmánynak, nem erőszakolt, kifejtve magyarázó erkölcsi célzatú figyelmeztetésnek hat. Ugyanakkor egyúttal teljes pompájában is felragyogtatja nyelvünket. Bizton állíthatjuk: a magyar nyelv ekkorra már a közép-európai nemzetek nagy családjában az egyik legkiforrottabb, legjelentősebb nyelvvé, a Kárpát-medencei népek és népcsoportok összekötőjévé vált.

1 Ezen a téren úttörő munkát végzett Apáczai Csere János, a magyar puritanizmus kiválósága, Magyar Enciklopédiájával, amelyben filozófiával, természettudományokkal, történelmi és társadalomtudományokkal, valamint teológiával foglalkozott. A további évtizedek során pedig Bél Mátyás, Cvittinger Dávid, Rotarides Mihály meg Bőd Péter alkotott maradandót a magyar szellemi élet, nyelvtörténet, teológia és oktatásügy területén.

FELHASZNÁLT IRODALOM

A mai magyar nyelv rendszere - Leíró nyelvtan I.—II. kötet (1961, 1962)

Bárczi Géza: Fonetika, 1951

Jakab István-Kazimímé pesthy Mária-Zeman László: A magyar nyelv leíró nyelvtana.

Bratislava, SPN, 1964 Fónagy Iván: A költői nyelv hangtanából. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1959 Fábián Pál Szathmári István-Terestyéni Ferenc: A magyar stilisztika vázlata, 1958 Jakab István: Az igekötő szófajtani vonatkozásai a legrégibb magyar nyelvtanokban. Philologica.

Universitas Comeniana. SPN, 1981, 111-123. o J. Soltész Katalin: Az ősi magyar idekötők. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1959 Magyar-szlovák frazeológiai szótár. SPN, 1980 Szlovák-magyar frazeológiai szótár. SPN, 1981 A magyar irodalom története 1849-ig. Budapest, Gondolat, 1964 A magyar irodalom története 1772-ig. Bratislava, SPN, 1968