Irodalmi Szemle, 2005

2005/3 - Zsigrai Andrea versei (Dédike, Varázspálca)

Zsigrai Andrea

Dédike

Dédike, dédimama,

merre jársz most? Sütsz-e az angyaloknak rétest, lángost? Kötsz-e a Jézuskának téli sálat, melyben Karácsony este, ha jön, meg nem fázhat?

Dédike, hogyha itt lenn zengnek dalok,

Ugye, te valahol ott fenn ezt hallod?

S templomi mise közben- ugye, igaz? mikor Szól az a szépen zengő hang, te vagy az?

Dédike, közeleg a szent karácsony,

Szívem előre remeg, mert úgy várom:

Jézuska üzenetet hoz majd tőled,

Biztosan boldog angyal lett belőled.

Varázspálca

Hogyha nékem varázspálcám lenne, minden, minden olyan könnyen menne! Nem lenne már, ki utamban állna, kívánságom mind valóra válna.

Varázspálcám hogyha lenne nékem, nem tartanám zárva a szekrényben, dolgozhatna, míg csak ki nem fárad, minden percben kívánnék én százat.

Csiribí, hipp! Csiribá, hopp! így legyen: Nekem senki semmi rosszat ne tegyen! Szűnjön minden sírás, minden félelem, a szerencse legyen mindig énvelem!

Csiribí, hipp! Csiribá, hopp! így legyen: Kik fontosak, maradjanak itt nekem! Ne legyen több bú, fájdalom, rettenet, szeretetben éljenek az emberek!