Irodalmi Szemle, 2005

2005/3 - Köbölkúti Varga József: Ötven évvel a nyelvújítás előtt... (Az Emberi okosság avagy mesterség - erkölcsi értekezés 1764-ből)

Köbölkúti Varga József

gyatkozásidat hozd helyre és jobbítsd meg; annak okáért hibát látván felebarátodban, gondold: vajon nincsen-é bennem is olyan hiba?” (A gyalázásról és rágalmazásról). „Zénó kérdeztetvén, mit cselekszik, midőn hallja, hogy gyaláztatik, és a rossz szemére hányattatik? felele: amit a felelet nélkül elbocsátott követ” (Uo.). „Miért a tatárok oly kegyetlen erkölcsűek? Hanem hogy lóhúst esznek és vért isznak” (Az egészség gondviseléséről, mértékletességről és józanságról). „Szíriái Eufrátesz feleségének halála után mondja vala: ó, Filozófia! kegyetlen a te törvényed: a szeretetet parancsolod; és ha ki megfosztatik attól, amit szeret vala, a fájdalmat tiltod” (Az okosságról veszedelem idején). „Vakmerőség kévánni az ökörszem madárnak szárnyaival elérni a sas repülését: lássad, mit bírhatnak és viselhetnek vállaid, mit nem?” (A munkálkodásról és foglalatosságokról).

A fordító némelyik fejezetben mesteri módon „magyarítja” a latin szövegtestet; figyelme tudniillik a tolmácsolandó anyag jelentéstartalmára összpontosul. A Toldalék viszont, amely valamennyi fejezethez kapcsolódó szubjektív meglátások, benyomások tárháza, tulajdonképpen a szerző véleményét közvetíti, hiszen nincs idegen nyelvű előzménye... Ezért is jellemzi ezt a „betoldást” a szerző ama fordítói szigorának feloldódása, amely némiképp közvetlenséggé szelídül, sőt i- mitt-amott tarkabarka tartalmi-formai repertoárban nyilvánul meg. Megjegyzendő, hogy itt az író központozási felszabadultsága is immár szabadon, mintegy elemi erővel tör felszínre.

Valamennyi 32 fejezet utószava-toldaléka ókori bölcselők, uralkodók, tudósok cselekedeteit, aforizmáit, filozofikus elmélkedéseit, körmönfont okoskodásait tartalmazza. Legtöbbször a laikusok által is ismert nevekkel találkozunk, akik többé-kevésbé valamiképpen befolyásolták az ókori görög-római társadalmi-politikai művészeti-kulturális viszonyok alakulását.

Említsünk meg hát néhány jelentős egyéniséget, akik mindegyre felbukkannak a könyv hasábjain! Julius Caesar, Veszpasziánusz, Macedóniai Fülöp, Macedóniai Nagy Sándor, Szókratész, Platón, Demokritosz, Arisztotelész, Plutarkhosz, Pitagorasz, Szolón, Homérosz, Pliniusz, Szcipió, Anaxagorasz, Szofoklész, Euripidész... Ugyanakkor azonban már megjelennek életfilozófiáikkal a középkor vallásbölcselői is: Szent Ágoston, Szent Cipriánusz... Valamennyi Toldalék azonban egyúttal arról is tudósít, mennyire járatos a szerző az ókori-középkori történelemben, politikában, művészetben és természettudományokban.

BEFEJEZÉSÜL

Az Emberi okosság avagy mesterség, mellyel az ember magát és szerencséjét magasra emelheti című intelem koncepciója ókori görög-római mesterek keze nyomát viseli magán. Leginkább három ókori bölcselő műfajilag sokrétű, tematikailag széles körű, formailag pedig többszólamú életműve lehet az eredeti német