Irodalmi Szemle, 2005

2005/3 - Köbölkúti Varga József: Ötven évvel a nyelvújítás előtt... (Az Emberi okosság avagy mesterség - erkölcsi értekezés 1764-ből)

Ötven évvel a nyelvújítás előtt

igét, bár a jövő útja mindinkább a fejlettebb és dinamikusabb vált, válna, voltak stb. változatok felé mutat az archaikusabb vala, valának ellenében.

Az Emberi okosságok... 32 fejezetéből találomra kiválasztottunk 7 részt, a kötet mintegy egyötödét, hogy összehasonlítsuk a vala és a volt arányát.

Fejezet

Oldal

Előfordulás

Százalék

vala

volt

vala

volt

IV. rész

18

6

5

54,54

45,45

VII. rész

10

7

2

77,77

22,22

XII. rész

18

7

5

58,33

41,66

XVI. rész

22

4

16

20,00

80,00

XXI. rész

15

7

5

58,33

41,66

XXV. rész

9

9

1

90,00

10,00

XXX. rész

12

1

4

20,00

80,00

Összesen

7 rész

104

41

38

54,13

45,85

Megállapíthatjuk, hogy a konkrétabb vonatkozásokat tartalmazó fejezetek (pl. a házasságról, a politikusról, a társalkodásról vagy a jó erkölcsről) inkább a „modernebb” segédigei változatot preferálják, míg az elvontabb témaköröket feszegető kérdések (pl. a hírről, az okosságról veszedelem idején, a beszédről) nagyobbrészt az archaikusabb múlt idő felé hajlanak. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni a fordító-szerző személyét, pillanatnyi diszpozícióit, sőt azt a nyelvi közeget sem, amelyben hivatása szerint mozgott.

Értekezésünk persze mindezen túl kiterjedhetne a mondotta, mondá, mondván, lészen stb. igealakokra is, de ezt a témakört most mellőznénk.

A következő alaktani jellegzetesség a számnevekkel kapcsolatos. A határozatlan számnevek mellett a jelzett szó többes számban áll: sok gazdagságokat; sok ellenségi (ellenségei); sok hasznokat; minden dolgaikban (dolgokban), „sok napokat kéván”; sokkal több gyönyörűségek; több emberek, kevés mesterségek stb. (Megjegyzendő, hogy a határozatlan számnévhez tartozó többes számú főnév- vagyis a jelzett szó - csaknem a XX. század közepéig megmaradt. Ezt a törekvést még a Nyugat nemzedék jeles prózaegyéniségei is nagyban táplálták. Idézzünk legalább egyetlen példát a megszámlálhatatlanból: „Ekkor tünedeztek föl a homályból a többi rokonok is, akik közelebb lakván, gyalogszerrel tették meg az utat” - Kosztolányi Dezső: Szív).

Az értekezés szövegében viszonylag gyakran fordul elő a határozó igenév is. Gyakoriságát főképpen az a körülmény határozza meg, hogy mintegy átmeneti szófajként igei jellegéből adódóan cselekvéstartalmat fejez ki, határozószókkal va