Irodalmi Szemle, 2005
2005/3 - Köbölkúti Varga József: Ötven évvel a nyelvújítás előtt... (Az Emberi okosság avagy mesterség - erkölcsi értekezés 1764-ből)
Ötven évvel a nyelvújítás előtt. megholt, szabadobban, tswdálatos, koptsolás (kapcsolás), pazorlod, társolkodnak, szőnyeg, twrödelmesen; gyanóság, lován járni (a lova analógiájára a lovon járni nyelvi egység), ragyogó (ragyogó), gonda\aX\anság (azaz: meggondolatlanság), fondáltatik (azaz: kitervel), szűkölködik, gyalóltatott (fa-kép), fondamentom, városok, betekkel (valának írva) stb. Ajakréses nyíltabbá válás: segétség, ke'vány (azaz: kívánj), segítik, kémél- let (kímélet), tekent, sege't (használatos már a segít is), ke'sér, kévált ( kivált)... Ajakkerekítéses és ajakréses változatok: hwtves (hitves), m/vel (művel), sohol (sehol), türödelmesen (töredelmesen) stb. A nyelvújítás előtti állapotokat tükrözi a hasonulás módja is, hiszen akkori írásmódunk inkább a kiejtés szerinti alakzatokat jelzi, bár nemegyszer kidomborodik a szótő fontossága is, amelyhez a megfelelő toldalék járul. Tehát a fejlődés - a fonetikus írásmódról való áttérés az etimologikus írásmódra - szemmel látható: bizonyítfya, próbá//ya, tulajdon ítha/yuk, talá//yon, háború/ya, indúla/zyát, mu- togaffyák, mongya, nyitoga//yák, állapota, baráttya, táplá//yad, igav.ság, taní/(ya, de: öregbí/.sc/. gyúlaszd, adgya, fedgye, készség, gondolkoc/gy, keze/gyen, köl/.vége- ket, térjeszd (felettébb)... A szavak elválasztása lényegében már a nyelvállapot mai helyzetét tükrözi. A két magánhangzó közti mássalhangzó csaknem minden esetben a második szótagba kerül: termé-szetet, kormá-nyozhassanak, filo-szofia (de használatos a filozófia kifejezés is), barátko-zás, társa-ságba, társalko-dás, ki-jelenteni, bi- zodalmatlanságodat (bizalmatlanságodat), bá-torságot, nyú-godgy, ha-nem, de: aty-ánkfiai, az-ért... A két magánhangzó közti két mássalhangzót többnyire immáron nyelvünk mai állapotának megfelelően választjuk el: az egyik mássalhangzó az első szótag, a másik pedig a második szótag tagja lesz, bár találkozunk eltérő esetekkel is, vagyis a két mássalhangzó csupán a második szótagot gazdagítja: ember-nek, szorgal- matoskod-gyon, en-gedi, el-méjében, szeren-tsének, foly-tatásában, rendel-ték, gróf-nak, kevély-kedni, fér-fiúnak, de: Szent Ci-priánus, apo-stoli, I-stennek, elvesztés, me-stere, (becsületes) há-tra térés (azaz: visszatérés, visszakozás). A geminált Ily, nny, ggy, tty, ccs elválasztása inkább a vizualitás alapján történik, semmint bárminemű törvényszerűség szerint: va/-/_yon (vajon), ol-lyan, a- kara/-/ya, tudha/-(yátok, bizo«-/ryára, fára/-.ság (a kiejtésben: fáraccság), me/-/yben, kévá«-«juk, tud-gya (a kiejtésben: tuggya), gondolkoc/-gyunk (a kiejtésben: gon- dolkoggyunk), mondha/-/ya stb. Más esetekben viszont az ikerített mássalhangzók szabályos módon az első és a második szótagba kerülnek: szív-vei, tsudálatos-san, böltses-séggel, rósz- szú 1, Ulisz-szes (Ulisszesz, azaz Odüsszeusz), gyaláz-za, visz-szatér, bo.sz-.vzú, a.vz- .szony, de: ro.s'z-.szra. A mássalhangzó-torlódáskor a szót vagy a toldalék határán választják el (pl. tiszt-ségi), vagy az akkori egyéni elképzelés alapján (pl. lajs-trom).
