Irodalmi Szemle, 2005

2005/3 - Köbölkúti Varga József: Ötven évvel a nyelvújítás előtt... (Az Emberi okosság avagy mesterség - erkölcsi értekezés 1764-ből)

Ötven évvel a nyelvújítás előtt. dekből szőtt barátság nem lehet tartós, ugyanúgy, miként az ajándékkal szerzett ba­rátság sem... Nagyon meg kell választani az igaz barátot, nehogy az összezördülés után megszűnjenek a titkok is... Cicero szerint ugyanis nem az a barátság, midőn az egyik nem akarja hallani az igazat, a másik pedig hazugságra kész... A parainézis úgyancsak bírálja a kevélységet is, amelyet a gonoszság kez­detének titulál; értekezik továbbá a mértékletességről és a józanságról, és nem kis szigorúsággal boncolgatja a házasságot is... Idézzünk néhány gondolatot ez utóbbi tárgykörből: „Nem akarnám azt javasolni, hogy az asszonyt szépségéért jegyezd el magadnak, mert a szépség hasonló a nyári gyümölcshöz, mely könnyen rothad, és sokáig nem tart.” A házasságnak, természetszerűleg, az egyenlőség elvén kellene alapulnia. Ha a férfi ugyanis gazdagabb nőt vesz el, mint saját maga, inkább rabja, semmint férje feleségének, hiszen „a bizonytalan szeretetnek nincsen vége”. „Bol­dog akarsz lenni? Soha egy feleségnél többet ágyadba ne végy: egy jó barát kebe­ledben, egy hit légyen szívedben!” Az Emberi okosság... a régi és az új történelemformáló események ütkö­zőpontjának határmezsgyéjén egyensúlyoz. Tudvalévőén lassanként visszaszorul a klérus hatalma, szabadelvű gondolatok kapnak lábra, eszmei és ízlésirányok csapnak össze: s mindez a törekvés már a XVIII. század közepétől kezdődően fo­lyamatosan érezteti hatását. Nem múlik el tehát ez a többszólamúság ebben a ki­mondottan erkölcsi tulajdonságokat magyarázó, elemző és példákkal, példabeszé­dekkel, történelmi-filozófiai ismeretekkel teletűzdelt traktátumban sem, mintha legalábbis a barokk kor egyház- és vallásközpontú magatartása fokozatosan felhí­gulna vagy némiképp visszavonulna... Bár a parainézis a második fejezetben u- gyan az isteni tiszteletről beszél, de mégsem az elviség szigorú talaján, hanem úgy, mintha Istenről beszélve akárha mindennapi protagonistával, emberalakkal azono­sulnánk. Többek között hirdeti azt is, hogy nem kell senkit nagyra becsülni (meny­nyire igaz ez korunkban a személyi kultusz bárminémű válfajára is vonatkoztat­va), csak hajósága Istentől való, vagyis: pozitív emberi tulajdonságokkal felruhá­zott. Két tételben azonban ennek a résznek bibliai keretei nyilvánvalóak: „Úgy élj tehát az emberekkel, hogy az Isten mindeneket lát! És úgy szólj az Istennel, mintha az emberek hallanák!” A másik tétel pedig a következő: „Fontold meg az életnek rövidségét, az ítéletnek bizonyos voltát, a jóknak nagy jutalmát és a go­noszságnak kemény büntetését, és erre nézve mindennap estvélykor békélj meg az Istennel penitencia által! És így halálod előtt csak egy napra lészen szükséged, hogy megtérj!” HANGTANI, SZÓTANI ÉS MONDATTANI ELTÉRÉSEK A szövegtani vizsgálatok azt mutatják, hogy a XVIII. század közepére ki­alakult nyelvváltozat lényegében kész hangtani, szótani (szókészlettani) és mon­

Next

/
Thumbnails
Contents