Irodalmi Szemle, 2005
2005/3 - A 75 ÉVE SZÜLETETT VERES JÁNOS EMLÉKÉRE - Veres János versei (Történelem, Holnapi fejfára, Gyalogos költők, Anyám)
Veres János verseiből Anyám O, mivé lettek a régi fényképek! A hullámos barna haj, a hamvas arc! Jó volna látni, hogy fejeden az őszi derű aranysugarával teríted az asztalt, öntözgeted a kertet; számtalanszor megkérdezem magamtól: miért büntet velem a sorsod? Hiszen bűntelen vagy, sohasem vétkeztél! Miért kell szüntelenül rettegned, mintha aknamezőn járnál? Jó volna zokogva kezedre horgasztani fejem, de esetlen vagyok, mint a sóbálvány, jó volna, ha kezed nem a betegágyam vasát fogná, hanem erős karomat; békés kuckók melege s kínok térképe az arcod, a szemérmesség lefogja a kezem, a toliam, ábrándjaid lebukó madarait látom, én lőttem le mindet, a semmit markolászom, pedig bárányfelhőket szeretnék a lábad elé teríteni; a fáradtságtól a csontod is ég. átcsapdos rajtunk az évek hullámverése, s te állsz, kezedben bögre, szédelegve is kiegyenesíted hátadat: bánat szobra; mindig a meredély szélére rántlak, s mégis, még most is te óvsz meg a letántorodástól.
