Irodalmi Szemle, 2005

2005/3 - A 75 ÉVE SZÜLETETT VERES JÁNOS EMLÉKÉRE - Veres János versei (Történelem, Holnapi fejfára, Gyalogos költők, Anyám)

Veres János verseiből

de néha azért megidézik a városban az utcakövek, a mezőkön a poros nyárfák.

Gyalogos költők

Ólmot raktunk a hátizsákba?

Az út végtelen pántlika, testes barátom elöl ballag, csipkedőn kuncog lábnyoma.

Gyárkémény nő a dombnyeregből, gyöngyházszín füstje gomolyog, kis vattafelhők vitorláznak, integetnek a pipacsok.

Akaratunkat lágyítgatja árnyékával a fűzbokor, régi vándorok verejtéke ül ránk, mint fűszálra a por.

Autók suhannak, elillannak, kék, zöld, vajsárga táltosok, fényes farukat mutogatják, hajsörény s tüllkendő lobog.

Karcsú lány mellett, puha párnán pompás lehet a robogás.

Tűnődve megyünk fától fáig, s többet látunk, mint bárki más.

Szitakötők és lepkék jönnek, halat villant a hüs patak, szemünkben hosszan elidőznek udvarok, arcok, madarak.

Tarkónkba szúr a Nap fullánkja, nem zúg alattunk gyors kerék; mint ingünkön az izzadságfolt, úgy nő bennünk a föld s az ég.