Irodalmi Szemle, 2005

2005/3 - A 75 ÉVE SZÜLETETT VERES JÁNOS EMLÉKÉRE - Veres János versei (Történelem, Holnapi fejfára, Gyalogos költők, Anyám)

Veres János verseiből

mögöttem Vak Bottyán, Giordano Bruno és Szókratész, mögöttem hullahegyek:

ami a tűzzel-vassal kiirtott gyülekezetekből megmaradt, mögöttem lerombolt sziklavárak - s mögöttem

a jóság ősi forrásainak csobogása, látnoki szavak, mik évezredeken át előttem borotvaélen billegtek; előttem

iljú szerelmesek,

akik szeretnék magukba szívni az ózondús levegőt;

előttünk utak, hosszú ösvények,

kanyargósak, s a messzeségbe vesznek;

előttem nagy panelházak fényes ablaksorai;

szembenéznek a korom-éjszakával,

s parányinak érzem magam,

mint a porszem.

Egyik lábam forró zsírban, másik Iában hideg vízben...

Holnapi fej fára

Költő volt s beteg - méltó, felkent az ősi földi kárhozatra, a tündéri jót ő sem tudta megfogni, csupán hívogatta.

Virgonc volt, mint a kora tavasz, s borús, akár az ólmos egek, olykor kegyetlen büntetésnek vélte, hogy él, hogy megszületett.

Kimorzsolódott rögbe, porba belőle minden becses érték, bölcsességét a lemondások süket szelekbe széjijelmérték.

Szeplőtlen jó szándék vezette, ne beszéljetek rosszat róla;

Adyt kívánta, mikor rab volt, fájdalomtomyok bús lakója.

Tiszta sugarat űzött mindig, s utolérte a saját árnyát;