Irodalmi Szemle, 2005
2005/1 - Koncsol László: Mit várhatunk az időtől (előadás)
Koncsol László Mit várhatunk az időtől A fizikailag tagolhatatlan időt számos elv szerint szabdaljuk, így tájékozódunk benne visszamenőleg. 896-900: honfoglalás, 1000: államalapítás, 1526: Mohács, 1920: Trianon, 1946: Párizs, 1956: Budapest, 1968: Csehszlovákia, 1989: a kommunizmus bukása, 2004: belépésünk az Európai Unióba. Születtem ekkor, házasodtam ekkor, s távozom valószínűleg ekkor és ekkor - de ez már magánfuturológia, esélyeim latolgatása az átöröklés, egészségi állapotom, életmódom és más tényezők elemezgetésével. Szeleteljük a végtelen időt, de csak azt, ami belőle mögénk került. Minden futurológia játék, amelyben mai fogalmaink, képzeteink, irányaink, eszközeink játszanak mindent eldöntő szerepeket. Jó példa erre olyan zseniális álmodok, mint Jules Verne vagy Jókai Mór jövőlátomása: a valóság bizonyos értelemben jóslataik szerint, de egészében merőben másként alakul. A XIX. század elején a közép-európai ember igás fogatokban és vitorlás, evezős, állat és ember vontatta hajókban gondolkodott, nem is sejtvén, hogy pár évtized múlva megjelenik a gőzgép, a gőzhajó és a gőzvasút, s a gőz, ez a banális valami, amely minden gazdasszony fazekából előbb-utóbb szállni kezd, s meg-megtáncoltatja a fedőt, minden területen új irányokat szab a civilizációnak és a kultúrának. Később az elektromosság, majd a robbanómotor s vele a gépkocsi meg a repülőgép szállt az élet arénájába. A telefon, a rádió, a film, a televízió. Aki viszont ezekben az eszközökben latolgatta a jövőt, nem is sejtette, hogy a matematikában és a műszaki tudományokban már készül egy hatalmas, szobányi játékszer, mely méreteiben hamarosan zsugorodni, szerepében azonban növekedni fog, s ha elterjedt, az egész civilizációt és kultúrát ismét új irányba tereli, s még szaporább mozgásra sarkallja: a számítógép. Átalakítja a közlekedést, a repülést, lehetővé teszi, hogy az ember megvalósítsa Jules Verne álmát, s menettérti jegyet váltson magának a Holdra. Gyárakat vezérel, s a világhálóval eszköze lesz a globális, villámgyors információcserének, a világkommunikációnak. Bármit képzelünk el vagy álmodunk a jövőről, nem úgy fog bekövetkezni. Minden úgy lesz, de mégsem úgy. Másként lesz, annál is inkább, mert a civilizáció elképesztő iramban, gyorsulva fejlődik, s már ma számos olyan eszköz létezik, amely ismét új irányt és tempót szab neki. Napenergia, villanyautó, hidrogén hajtóanyag, plazma számítógép, szélerőművek, s egy sor új találmány, amelyről ma még csak suttognak, vagy egy szót sem szólnak, mert hadi-, tudományos vagy kísérleti titok. Csak egy személyes példát. A hatvanas évek elejétől 1974-ig könyvkiadóban dolgoztam s az Irodalmi Szemlét szerkesztettem. A könyvkiadás menete ez
