Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - MARGÓ - Kocsis Aranka: Győr vármegye kéziratos térképei
MARGÓ 93 rint csoportosítva közli az egyes térképeket, s csak ezen belül van ábécérend. Feltehetően kevés olyan olvasója lesz azonban a kötetnek, aki a 19. századi járáshatárokat, illetve a települések 19. századi közigazgatási hovatartozását illetően megbízhatóan pontos ismeretekkel rendelkezne. így, aki az egyes térképek részleteiben is szeretne elmerülni, és ebbéli foglalatossága közben szívesen támaszkodna a térképleírások adta információkra, az a kötetben való állandó ide-oda lapozgatásra, keresgélésre kényszerül. Ugyanis a térképeknek és a térkép le írásoknak nincs sorszámozásuk, az adott térképre vonatkozó leírás (vagy fordítva: a leíráshoz tartozó térkép) megtalálást gyakorlatilag semmi sem segíti a kötetben, sem sorszámozás, sem ábécérend. Legcélszerűbb talán, ha az olvasó a kötet közepén levő helynévmutató segítségével tájékozódik, ennek alapján keresi meg az összetartozó párokat a könyvben. Ha a szerkesztői ajánlás szerint a tartalomból próbálná megtenni ugyanezt, sokkal nehezebb dolga volna a járások szerint való csoportosítás nehézségei miatt. A sorszámozás hiánya olykor a bevezető tanulmányokban való elmélyedést is megzavarja. Hivatkozásaik során ugyanis a szerzők - sorszám hiányában - az egyes térképek levéltári jelzeteire utalnak. E bonyolult jelzetek alapján megtalálni a kötetben a szóban forgó térképet viszont időigényes s az olvasásból kizökkentő vállalkozás. Összesen hat tanulmányt olvashatunk a kötet bevezető, első részében. Gö- csei Imre dolgozata a térképezés általános történetét foglalja össze röviden, s ebbe a képbe helyezi el Magyarország területének felméréseit az ókori térképezéstől kezdve a császári és királyi, majd állami rendeletek nyomán indult nagy vállalkozásokig, esetenként a földmérők, hadmérnökök egyes nevezetes kartográfiai munkáit is részletesebben bemutatva. Unti Mária a földrajzi névkutatás szempontjából veszi vizsgálat alá a 18. század elejétől a következő két évszázad folyamán készült úrbéri térképek tanulságait. Az elemzésbe néhány Győr környéki falu - Gönyü, Győrszentiván, Bőnyrétalap és Szap - külterületi neveit vonja be, s ezeknek a földrajzi, ökológiai, birtokhasználati s egyéb átalakulások hatására történt változásait vizsgálja mintegy másfél évszázad folyamatában. Filep Antal szinte monografikus igényű tanulmánya néprajzi, tájtörténeti, agrártörténeti és főleg a környezeti kultúra átalakulásai szempontból elemzi Győr megye településeinek 18-19. századi kéziratos térképeit. Járásonként, azon belül kistájanként csoportosítva mutatja be a kötetbe került térképeket. E bemutatásokon keresztül - miközben a térképeknek az értő szem számára sokat mondó adatait nagy terepismeretének és a szakirodalom s főleg saját néprajzi gyűjtéseinek adataival, eredményeivel is bőven kiegészíti - a tájnak mintegy néprajzi leírását is megadja a szerző. Néma Sándor dolgozatában Győr megye településhálózatának török kori átalakulásával, a települések pusztulásának mértékével foglalkozik korábbi szakmunkákra és saját levéltári kutatásaira támaszkodva. Forrásai elsősorban az egyházlátogatási jegyzőkönyvek, a nemesi közgyűlések jegyzőkönyvei és az adóösszeírások. Főleg ezek leírásaiból, illetve az egyes településeken összeírt porták és adózó családfők számának változásaiból következtet a települések életének folytonosságára, avagy a pusztásodás mértékére a
