Irodalmi Szemle, 2005

2005/2 - MARGÓ - Kocsis Aranka: Győr vármegye kéziratos térképei

94 MARGO megyében, s mindezt kiegészíti a térképek beszédes adataival. Nemeséri Lilla a me­gye vízjárta területeinek jellegzetes életmódjához szorosan hozzátartozó építmé­nyekkel, a 18-19. században a Dunán nagy számban, de a Rábán és Rábcán is mű­ködő hajómalmokkal, ezek típusaival, üzemelésük módjaival, a molnárcéhekkel és rendszabályaikkal foglalkozik. Forrásai közt ugyancsak kitűnően hasznosítja az egyes településekről, illetve Duna-szakaszokról készült térképeket. S végül Tanai Péter egyetlen település, Nyúl község térképein illusztrálja a mai számítógépes tech­nika nyújtotta lehetőségeket a térképek elemzése során. A tanulmány füzér - miközben bemutatja Győr megye korabeli kéziratos tér­képeit - összességében nagyvonalú, ugyanakkor sok apró részletre is kiterjedő át­tekintést ad a török kori és az azt követő két évszázad táji, településtörténeti, öko­lógiai átalakulásairól, a népélet változásairól a megyében. A térképek nemcsak a természetföldrajzi eltéréseket tükrözik Győr megye há­rom nagy tájegysége, a Tóköz, a Szigetköz és a Csilizköz vízjárta területei, a keleti, Pusztai járás kiterjedt pusztái, „száraz vidékei” és a Sokoróalja dombvidékei közt, hanem az ezzel legtöbbször szorosan összefüggő kulturális különbségek, a megye keleti és nyugati részeinek eltérő történelmi fejlődése is jól leolvasható róluk. Míg a Rábán és a Dunán túl fekvő részek nem tartoztak a török hódoltsághoz, a keleti rész hosszú évtizedeken keresztül hadműveletek színhelye volt, s középkori településhá­lózata elpusztult. A pusztaságok helyén később uradalmi majorok, majd 1945 után állami gazdaságok alakultak. A Csilizköz településeit ugyanakkor a vízjárások sze­szélyessége és az árvizek kényszerítették olykor akár helyváltoztatásra is. Az áradá­sok ismétlődéseit, avagy az árvízvédelem munkálatainak részleteit (pl. a folyó víz­szintjének szabályozását) jól dokumentálják Balóny, Kulcsod és Szap térképei. Hogy a vizekkel és vízjárásokkal mennyire megtanult együtt élni a korábbi évszázadok embere, s hogy ezeknek mennyire nem volt elválasztó szerepük a tá­jak együttélésében, arra legjobb példák éppen a csilizközi falvak, amelyek bár a Duna bal partján fekszenek, 1914-ig mégis Győr megyéhez és Győr vonzáskörébe tartoztak. A tájak természetes együttélését, a táji adottságokat hosszú évszázad­okon át respektáló közigazgatás határait az első világháború után a politikai akarat egyetlen tollvonással áthúzta. Ezzel a Csilizköz mai divatos szóval kistérségi kap­csolatainak évszázados fejlődése megszakadt. Falvai Csehszlovákiához, a Komá­romi járáshoz kerültek. Győr megye 18-19. századi kéziratos térképei, a térképek jelzései például a bir­tokhatárokról, az utakról, révátkelőhelyekről, kompokról, e kartográfiai alkotások je­len válogatása és az őket bemutató és elemző dolgozatok - az ilyen erőszakos átala­kításokkal szemben - a természetes és hosszú távú folyamatok erejéről és szívósságá­ról tanúskodnak, ezt bizonyítják, s az ökológia és a társadalom fejlődésének összefüg­géseire, szempontjaiknak célszerű méltánylására hívják fel a mai olvasó figyelmét. Kocsis Aranka

Next

/
Thumbnails
Contents