Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - MARGÓ - Kocsis Aranka: Győr vármegye kéziratos térképei
94 MARGO megyében, s mindezt kiegészíti a térképek beszédes adataival. Nemeséri Lilla a megye vízjárta területeinek jellegzetes életmódjához szorosan hozzátartozó építményekkel, a 18-19. században a Dunán nagy számban, de a Rábán és Rábcán is működő hajómalmokkal, ezek típusaival, üzemelésük módjaival, a molnárcéhekkel és rendszabályaikkal foglalkozik. Forrásai közt ugyancsak kitűnően hasznosítja az egyes településekről, illetve Duna-szakaszokról készült térképeket. S végül Tanai Péter egyetlen település, Nyúl község térképein illusztrálja a mai számítógépes technika nyújtotta lehetőségeket a térképek elemzése során. A tanulmány füzér - miközben bemutatja Győr megye korabeli kéziratos térképeit - összességében nagyvonalú, ugyanakkor sok apró részletre is kiterjedő áttekintést ad a török kori és az azt követő két évszázad táji, településtörténeti, ökológiai átalakulásairól, a népélet változásairól a megyében. A térképek nemcsak a természetföldrajzi eltéréseket tükrözik Győr megye három nagy tájegysége, a Tóköz, a Szigetköz és a Csilizköz vízjárta területei, a keleti, Pusztai járás kiterjedt pusztái, „száraz vidékei” és a Sokoróalja dombvidékei közt, hanem az ezzel legtöbbször szorosan összefüggő kulturális különbségek, a megye keleti és nyugati részeinek eltérő történelmi fejlődése is jól leolvasható róluk. Míg a Rábán és a Dunán túl fekvő részek nem tartoztak a török hódoltsághoz, a keleti rész hosszú évtizedeken keresztül hadműveletek színhelye volt, s középkori településhálózata elpusztult. A pusztaságok helyén később uradalmi majorok, majd 1945 után állami gazdaságok alakultak. A Csilizköz településeit ugyanakkor a vízjárások szeszélyessége és az árvizek kényszerítették olykor akár helyváltoztatásra is. Az áradások ismétlődéseit, avagy az árvízvédelem munkálatainak részleteit (pl. a folyó vízszintjének szabályozását) jól dokumentálják Balóny, Kulcsod és Szap térképei. Hogy a vizekkel és vízjárásokkal mennyire megtanult együtt élni a korábbi évszázadok embere, s hogy ezeknek mennyire nem volt elválasztó szerepük a tájak együttélésében, arra legjobb példák éppen a csilizközi falvak, amelyek bár a Duna bal partján fekszenek, 1914-ig mégis Győr megyéhez és Győr vonzáskörébe tartoztak. A tájak természetes együttélését, a táji adottságokat hosszú évszázadokon át respektáló közigazgatás határait az első világháború után a politikai akarat egyetlen tollvonással áthúzta. Ezzel a Csilizköz mai divatos szóval kistérségi kapcsolatainak évszázados fejlődése megszakadt. Falvai Csehszlovákiához, a Komáromi járáshoz kerültek. Győr megye 18-19. századi kéziratos térképei, a térképek jelzései például a birtokhatárokról, az utakról, révátkelőhelyekről, kompokról, e kartográfiai alkotások jelen válogatása és az őket bemutató és elemző dolgozatok - az ilyen erőszakos átalakításokkal szemben - a természetes és hosszú távú folyamatok erejéről és szívósságáról tanúskodnak, ezt bizonyítják, s az ökológia és a társadalom fejlődésének összefüggéseire, szempontjaiknak célszerű méltánylására hívják fel a mai olvasó figyelmét. Kocsis Aranka