Irodalmi Szemle, 2005

2005/2 - MARGÓ - Kocsis Aranka: Győr vármegye kéziratos térképei

92 MARGÓ gával) gyönyörködtetik az olvasót - köszönhetően a mai nyomdatechnika lehető­ségeinek is, amelyek révén a mára legtöbbször megfakult eredeti mappák e máso­latai újra élénk színekben, olvasható föliratokkal pompáznak a kötetben. Eredeti­leg legtöbbször birtokösszeírások, határviták, határhasználati módok kijelölése, el­különülések, karaszteri felmérések, tagosítások alkalmával készültek. Céljuknak megfelelően olykor igen részletesen ábrázolják a terület térszíni viszonyait, vízhá­lózatát vagy útvonalait, a határbeli építményeket, facsoportokat, a birtok határát jelző magányos fákat, kutakat, a beltelken a középületeket, az egyes portákat a raj­tuk álló építményekkel. E sokféle célt szolgáló ábrázolásmódjaik révén váltak ké­sőbb, eredeti pályájuk befutása után, több tudományterület - mint a településtörté­net, a néprajz, az agrártörténet, a botanika, a nyelvészet, avagy akár a legújabban felfedezett s már értékes eredményeket felmutató történeti ökológia fontos forrása­ivá. A Győri Levéltár vállalkozásának jelentősége éppen ebben rejlik. Kiadásukkal oly módon teszi széles közönség számára hozzáférhetővé e térképeket, hogy köz­ben - a nyomdai kivitelezés és a kísérő tudományos apparátus révén - forrásérté­küket is megőrzik a szűkebb szakkutatások számára. A térképek gyűjteményét leírásuk és egy bevezető tanulmányokból álló egy­ség előzi meg a könyvben. A térképleírások mintegy' muzeológiai vagy könyvtári, le­véltári leírókartonok kilenc pontba szedve tartalmazzák a legfontosabb adatokat az e- gyes térképekről és közlik a térképen található összes feliratot, szöveget. A kilenc pont alpontjaival együtt megadja a térkép levéltári jelzetét, méretét, anyagát, színe­zését, nyelvét, méretarányait, leírja a díszítettségét, állapotát, meghatározza a típusát (úrbéri, település-, város-, határelkülönözési, hajózási térkép stb.), megadja a címét, készítője nevét, készítése évét, felsorolja a rajta található útvonalakat, épületábrázo­lásokat, a hely-, hegy- és vízrajzi neveket, utcaneveket, dűlőneveket stb. -, közli az összes fő- és mellékszöveget eredeti nyelven és eredeti helyesírással. E gazdag, teljességre és pontosságra törekvő apparátus szemlézése közben már csak azt sajnálja az elkényeztetett olvasó, hogy e nagy vállalkozás belső szak­mai indítékairól, a közölt térképek válogatásának, a gyűjtemény összeállításának szempontjairól, avagy akár az eredeti térképek fellelhetősége felől semmi közeleb­bit nem tud meg a kötetből. (Az eredeti térképek gyűjteményi helyére vonatkozó­an egyedül a levéltári jelzetek tájékoztatnak, amelyeket a térképleírások első pont­jai tartalmaznak, és a térképek alatt is megtalálhatók. E jelzeteket is föloldó rövi­dítések jegyzékéből következtetheti ki a kíváncsi olvasó, hogy a kötetbe került tér­képek a megye három gyűjteményéből valók.) A térképek leírásának módjáról és szempontjairól ugyancsak szívesen olvasnánk esetleg valamivel többet, mint a le­írás pontjainak feloldását adó (szójjegyzék. S végül a kötet használatát segítő el­igazító útmutató elmaradása is némi hiányérzetet kelt. A szerkesztői előszó, a Lectori salutem! e tekintetben a tartalomjegyzékhez irányítja az olvasót, amit azon­ban több szempontból sem tarthatunk szerencsés ajánlatnak. A térképgyűjtemény s így a hozzá tartozó térkép le írások fejezete is az egykori, 19. századi járások sze-

Next

/
Thumbnails
Contents