Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - TANULMÁNY - Vajda Barnabás: Pszichoanalitikus irodalom - Monarchiairodalom, modern irodalom
86 Vajda Barnabás ga fel-felbukkanó antiszemitizmusával. Lévén zsidó, baloldali és értelmiségi dolog, vállalása és a vele való foglalkozás eleve szűk körre korlátozódott, következésképpen társadalmi presztízse nem lehetett magas - a magyar irodalmi elit mégis felvállalta. Ennek a pszichoanalízisellenes (történelmi értelemben: antiszemita) hangulatnak tudható be, hogy Ferenczi Nagy Lajos által szorgalmazott egyetemi tanári állása a kommün bukásakor azonnal megszűnt, sót 1920-ban Ferenczit a Budapesti Királyi Orvosegyesületből is, amelynek 1900-tól tagja volt, kizárták huszonegy, többségében zsidó származású kollégájával együtt. Ebben az értelemben a pszichoanalitikus mozgalommal való közösségvállalás és ilyen jellegű művek írása akár a rendszerrel való szembenállásról is tanúskodhat, azaz a Florthy-rendszer szellemi közéletére jellemző ún. belső emigráció egyik formájának tekinthető.17 A hivatalos rendszerrel szembeni szellemi ellenállás egyértelműen tetten érhető pl. abban, hogy a harmincas évektől a pszichoanalízis témájával elsősorban baloldali folyóiratokban találkozunk, legfőképpen a Gaál Gábor vezette Korunk hasábjain, miközben pl. a Babits vezette, a politikai rendszerrel való konfrontálódást kerülő Nyugatban Ferenczi halála után jelentősen megcsappant a pszichoanalitikus témájú írások száma. 3. DARWINIZMUS-POZITI VÍZMŰS-NATURALIZMUS- SZIMBOLIZMUS ÉS PSZICHOANALÍZIS ÖSSZEFÜGGÉSEI A pszichoanalízis történetileg igen sok szállal kapcsolódik a naturalizmushoz, alapvetően abból adódóan, hogy végső soron mindkettőnek a darwinizmus és a pozitivizmus volt az őse. Noha jelentős időbeli eltérés volt közöttük - a naturalizmus 1880 körül öltött határozott formát, a pszichoanalízis 1900 után felbukkanásakor mindkettő a pozitivizmustól örökölt módszertannal és a darwini ösztönélet hangsúlyozásával keltett feltűnést. Továbbá, mind a pszichoanalízis, mind a naturalizmus képes volt hozzásimulni a darwini alapokra épülő modern baloldali mozgalmakhoz, és például a XIX. század utolsó harmadában a radikális moderni- tást képviselő irodalmi naturalizmus ugyanúgy a szociális-biológiai meghatározottságra épített, mint a vele egy időben fejlődő marxizmus. Tulajdonképpen Sigmund Freud számára mind a darwinizmus, mind a pozitivizmus ideális előfeltételeket jelentett: ő is abban az értelemben (az ember ösztönlény) és úgy (egzakt kísérletekkel és terminusokban) akart beszélni az emberről és leikéről. Miért volt ezek között az egymáshoz szorosan kapcsolódó jelenségek között a közvetítő közeg a naturalizmus? Egyfelől azért, mert korstílusként kezdettől tartalmazott bizonyos politikai élt, felismerhető baloldali társadalomkritikát, másfelől, mert a testiség nyílt(abb) ábrázolásával fölkészítette a társadalmat Freud szexuális élettel kapcsolatos botrányaira. A századfordulón a közvélekedés egyértelműen a naturalizmushoz kötötte a szexuális témák nyílt fölvetését, távlatosabb ösz- szefüggést látva Darwin korábbi hatása és a testiség művészi kifejezésmódjának hirtelen megváltozása között. A szépirodalomban a testiségnek, főleg a testiség szociális-társadalmi összefüggésinek elsőként a naturalizmus biztosított helyet,
