Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - TANULMÁNY - Vajda Barnabás: Pszichoanalitikus irodalom - Monarchiairodalom, modern irodalom
Pszichoanalitikus irodalom... 87 csak akkor még senki nem sejtette, hogy a pszichoanalitikus irodalom is ugyanezen a naturalisták által kitaposott nyomvonalon fog haladni.18 Az irodalmi formában jelentkező pszichoanalízis esetleg fölfogható teljesen eredeti irányként, például ellenszegülésként a XIX. század túlzó prüdériájával szemben, mégis jobban alátámaszthatónak tűnik az az érvelés, hogy a pszichoanalízis ihlette erotikus irodalom a naturalista hagyományok szerves folytatása. Angliában Maeterlinck, Franciaországban Charles-Louis Philippe, Németországban Frank Wedekind, Ausztriában pedig Arthur Schnitzler számított az erotikus lázadás naturalista irodalmi vezérének, mindnyájan évekkel Sigmund Freud előtt - mégis mindnyájan komoly mélylélektani vonatkozásokkal! Amikor a naturalizmus Franciaországban és Németországban keletkezett (Zola 1880-ban fogalmazta meg a később nevéhez fűzött irányzat elméletét Le roman expérimental c. programírásában), tehát bő évtizeddel a pszichoanalízis előtt, Emile Zolát és Maupassant-t pikáns íróknak, stílusukat pedig a testiség addig szokatlan ábrázolása miatt erkölcstelennek nyilvánították, akárcsak később a freudi hatásra írt műveket. A Freud-effektus művészeti értékelése szempontjából nem lényegtelen, hogy a naturalizmusnak mint irodalmi irányzatának minden konfliktusa és botránya ellenére sikerült elfogadtatnia magát, amivel nagyban elősegítette stílusrokonának későbbi meghonosodását. Tehát a Zola-féle naturalista írógeneráció tagjai, főként akik a századforduló és az első világháború között léptek színre, lényegében már Freud előtt készítették az utat. A naturalizmus természetesen nemcsak adott a pszichoanalízisnek, hanem komoly viszonttámogatást is kapott tőle. Az előbbi viszonylag rövid időn belül, a XX. század elejére kifulladt (már 1891-ben egy ankéton több mint félszáz francia író-gondolkodó nyilatkozott úgy, hogy a naturalizmus halott19), viszont ekkor a pszichoanalízis olyan lendületet adott a nemiség ábrázolásának, s a naturalista hagyományokra rákötve oly fokú felszabadulásra serkentette az irodalmat, amire még a legprogramszerűbb naturalisták sem számítottak. Egy idő után szinte nem lehetett egymástól elválasztani a kettőt, miközben összeolvadásuk oly észrevétlenül történt, hogy a folyamat közben egyes íróink az ellenkezőjére számítottak annak, ami ténylegesen történt. Ráadásul a naturalizmus „a századforduló közeledtével pszichologisztikus változatokban kezdett terjedni”20, így a két irányzat a tízes-húszas években egymást erősítve összefonódott. Ettől kezdve a naturalizmust leginkább csak a szexualitás irodalmi megjelenítésével kapcsolatban emlegették, neve azonban ekkor már nem naturalizmus, hanem pl. ösztöneIvűség, azaz valami olyasmit láttak benne, amit Freud szabadított ki a palackból. Még egy tényező említést érdemel, amely befolyásolta a naturalizmus, s rajta keresztül a pszichoanalitikus irodalom fejlődését. A naturalistáknak a XIX. század utolsó harmadában nemcsak azért kellett komoly kihívással szembenézniük, mert a stílus önmagában kifulladt, hanem azért is, mert külső támadás érte: a szimbolista, dekadens költészet ugyanis programszerűen a naturalizmus ellenében jött létre. „A (naturalizmus által képviselt - V. B.) nemi megszállottságtól csak az
