Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - TANULMÁNY - Neszméri Tünde: A magyarországi szlovákok Závada Pál regényeiben
A magyarországi szlovákok Závada Pál regényeiben 73 dezni ifjúi alakját...”3 Jadviga bejegyzései tisztán magyar nyelvűek, egy kivétellel, mikor férje utolsó mondatait írja le, idézve férjétől, illetve Gregor mondatait is, eredeti, azaz szlovák nyelven citálja. A harmadik szerző Jadviga fia, Misu. Misu még anyja életében tudomást szerez a feljegyzési könyvecskéről, de csak gondolatokban egészítheti ki, mert titokban olvassa. Anyja halála után kezd hozzá a jegyzeteléshez, kiegészítésekhez, és az üres lapokat is tele akarja írni, apró betűkkel ír, hogy minél többet elmondhasson. Misu is magyar nyelvű „szerző”, önmagának a fordító szerepét adta, de azért pár szó elhangzik tőle is szlovák nyelven, amit persze azonnal magyarul is közöl. Mint, ahogy azt Žilka Tibor mondja, a regény alapján megtudhatjuk, hogy Tótkomlós a világháború előtt gazdag kulturális és gazdasági életet élt, ezt Jadviga élete is szemlélteti, hiszen nagyon jó nevelést kapott, tudott magyarul, szlovákul, németül és angolul is, fia Misu, se angolul, se németül nem tud, sőt én a szlovák tudását is kétségbe vonom, hiszen a fordításhoz szótárt használ.4 A műben használt szlovák nyelvhez Tőzsér Árpád megjegyzi: „Závada regénye - Mikszáth művei után - minden bizonnyal a legtöbb szlovák szöveget tartalmazó opusa a magyar irodalomnak.” Talán ezért is olvas Ondris annyi Mikszáth-művet. Tőzsér Árpád ugyanebben a tanulmányában a szereplők nemzetiségéről és nyelv- használatáról így vélekedik: „Jadviga (...) egy kicsit magyar, egy kicsit szlovák, egy kicsit német”. Erről a regényben maga is vall, mikor Francival való megismerkedésüket írja le. „Ondris (...) a magyar környezetbe ékelődött s széthulló szlovák falu- közösség képviselője, nyelvében még félig szlovák, de öntudatában egészen magyar, a naplóját (...) mindenesetre már magyarul írja, csak ha eredetileg is szlovák nyelvű helyzeteket, jeleneteket reprodukál, tér át a szlovák nyelvre.” Mint akkor, amikor anyjával való beszélgetését írja le, vagy Bacovszky tiszteletestől, illetőleg ha a disz- nókupectól, FJruskától idéz. „Winkler Franci, Jadviga elcsábítója, félig német, félig zsidó, nyelvében persze magyar is, szlovák is. Misu (...) Ondris és anyja, Jadviga naplójának széljegyzetelője, kommentálója, a szlovák nyelvű részek magy arí tója, nyelvében már szintén inkább magyar, mint szlovák.” 5 Arra, hogy Jadviga és a többi szereplő nem egynyelvű, egyébként maga a szerző is felhívja a figyelmet, amikor Jadviga ezt írja a naplóba: „Hogy »ezeknél« itt jobban értjük egymást mi, akik magyarok is vagyunk (ha az lehet egyáltalán egy félzsi- dó-félnémet fiú és egy szlovák anyától, magyar apától való, tótok közt fel cseperedett leány ...)” 6 KISEBBSÉGI LÉT, SZLOVÁK AUTONÓMIATÖREKVÉSEK A REGÉNYBEN Mivel az első világháború idején járunk és a magyarországi szlovákságról van szó, a problémák is ebből az időből és helyzetből adódnak. Igaz, hogy az egyszerű embereknek úgyis jó lenne, ahogy van (a szlovákok többsége nem gondol az elszakadásra Magyarországtól), de mindig akad olyan, aki ezt nem így gondolja. Ez esetben Bacovszky tiszteletes az, akinek a szívéhez közelebb áll még Románia is, mint
