Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - TANULMÁNY - Neszméri Tünde: A magyarországi szlovákok Závada Pál regényeiben
74 Neszméri Tünde Magyarország és a híveit is megpróbálja arra buzdítani, hogy az eddig hazájuknak hitt országra, mint ellenségre tekintsenek. Ezzel kapcsolatban 1919. augusztus 14-én Ondris ezt írja naplójába: „Elállóm, hogy tegnap honi szlovákjaink vezetői (köztük a mi bölcsességéért is Tisztelendő Bacovszky Mártonunk) a megyeháza előtt népgyűlésen kiáltották ki a csatlakozásunkat Romániához, minek fejében szenátori helyek lettek fölkínálva nekik. Elment mindenkinek az a maradék esze is.”7 A magyarországi szlovákok történelme és politikai törekvéseik a regényben titkos gyűlések és szervezkedések formájában jelenik meg. A gyűléseken résztvevők gyakran viccelődnek is azzal, hogy visszatérjenek az „anyatestbe”, ezt fokozza az is, hogy a lelkészt nem mindig értik, hiszen ő az irodalmi szlovák nyelvet használja, míg a többiek a magyar és a szlovák nyelv keverékét. Valamint a meg nem értéshez hozzátartozik az is, hogy lelkészüket nem becsülik, mert időnként nagy szlovák buzgalmában elfeledkezik a híveiről. Bacovszky hű követője és társa a gyűléseken és az autonómiatörekvésekben a tanító, Rosza Pali. Rosza barátjával, Buchbinder Mikivel is összeveszett a szlovákok ügyén. A fényképész szerint ugyanis semmi racionális alapja nincsen a Romániához való csatlakozásnak, azok úgysem adnak majd autonómiát a nemzetiségeknek, hiszen a magyar kisebbség törekvései ellen is durván felléptek és szétverték Kolozsváron a népgyűlést. A beszélgetés során Rosza több alternatívát is felsorolt, hogyan érhetné el az alföldi szlovákság az autonómiát, Miki pedig mindegyikre rá tudott cáfolni. Amikor Pali a Bánságot hozta fel példának a fényképész azonnal reagált: „Ott ez a fenenagy boldogság egy-két napig tartott!”8 A gyűléseken nemegyszer szóba kerültek a nagy nemzetébresztők, hogy Bacovszky tiszteletes ezzel szemléltesse, tenni kell a szlovákságért, illetve a magyar kormány nacionalizmusára és szlovákellenességére is próbálta felhívni a figyelmet. „... belefogott, hogy fölidézze az előző században a nyelvért és kultúráért Štúr, Ho- dzsa és Húrban vezetésével folytatott ádáz harcot, rámutatván, hogy »most azonban már a nemzet feltámadásáról és egységéről van szó«. Majd példákat sorakoztatott fel a Monarchia magyar közigazgatásának megátalkodottan nemzetiség- és szlovákellenes jogtiprásaira az elmúlt évtizedektől a legutóbbi időkig.”9 Az egyik gyűlésen emlékeztetett a csemovai tragédiára is, de a hallgatóság nem tudta, mi az. „Micsodára? O com hovorí?” (vagyis „Miről beszél?” teszik fel a kérdést a hallgatók.)10 Autonómiatervekből egyébként több is volt, a történet szerint a tiszteletes próbálkozott a magyar államon belül is egy ideig a területi önállóság és nemzeti önrendelkezés kivívásával. A szlovákok ügyében „Bacovszky vezetésével tegnapelőtt de- putáció járt Pesten a kormánynál (!) a helyi szlovákság folyamodványával, miszerint, mint hallom, adjon a kormány nekünk nemzetiségi jogokat... Továbbá, hogy legyünk mi járási székhely szlovák hivatalos nyelvhasználattal. Úgy látszik, ez most az autonómiaterv legújabb ötlete.”"
