Irodalmi Szemle, 2005
2005/1 - Gál Sándor versei (suhogás, parttalan pillanatok)
Gál Sándor versei suhogás várhattál volna még bizony várhattál volna de beborult az ég és a szél lobogva vágott a lombok közé csúfolván daccal a teret mi az enyém s mi az övé hallgatok és nem kérdezek a suhogás igen a látható ahogy önmagát meg- s megéli valótlansággal mért való mit jelent az hogy remélni annyi életből mi számít s mit őriz majd a maradék örökül itt hagyhatsz bármit lehetsz a kezdet s lehetsz a vég az örökkévaló pillanat így is úgy is beteljesül szél jár a mindenség alatt némaságunkra csend feszül parttalan pillanatok 1 a délutánok kiáradnak látható a csend zöld nyugalma minden megtelik a könnyűség különös derűjével muzsikálnak a sárga darazsak a majdani szőlőbogyók csillagvirágain
/
