Irodalmi Szemle, 2005
2005/1 - Gál Sándor versei (suhogás, parttalan pillanatok)
semmi idő nem sürgeti a létezés szépségét merthogy a létezés maga idő és szépség öntudatlan összefonódása ha a mozdulat nem töri össze a fények csodáját megsokasodik az eper pirosa 3 ha most az árnyalatokat illesztem a jázmin és a borsóvirág fehérségének teljességébe kettényílik a közelgő alkony s a szélhordta virágpor megtermékenyíti a mindenség majdani áldozatait 4 nem a hit hanem az ösztön alakítja a fák koronáját sudarassá egy diófából több bölcsesség árad mint az ember évszázadainak kő- és betonrengetegeiből 5 miért nem kérdezitek a margaréta napkorongját miért nem a tavirózsa békéjét a mocsári tündérfátyol aranyát honnan az élet tudása 6 akartál-e lenni ki ítélt emberré eggyé millió elpusztult testvéri sejt közül nincs különbség Káin és Ábel szíve között 2
