Irodalmi Szemle, 2005
2005/1 - Tőzsér Árpád: Molnár Albert meglátogatja Bátory Zsigmondot, a libokovici remetét. Az elkárhozott Faustus szelleme munkához lát (Tanulmány a Faustus Prágában c. drámai költeményhez)
kell keresnünk a segítséget is. Nézd e portrét, hinnéd, hiú vagyok, azért tartok tükröt magam elé! Nem! Az egyént, magamat keresem, tudni akarom, mit lát a világ bennem! Hozzáadom belső magam, s az összegben tán meglátom valóm. Molnár S vajon mire jó tudni, ki vagyunk? Nem Isten s a sorsunk választja meg bennünk a céljához az eszközét? Báthory Mi választunk az Isten végtelen sok arculatából magunkhozvalót! S tudnunk kell, milyen íj ez a magunk, hogy akaratunk nyila célt találjon - Azt fürkészem portrém színeiben, hogy tulajdonképpen mit akarok. (Faustus el.) Molnár Nagyságos fejedelem... Báthory O, barátom, hadd el!, kinek vagyok én itt feje? S ha mégis főembert akar szemed látni bennem, nevezz inkább Midásznak, aki egyben saját borbélya is, egyedül tudója megnyúlt fülének, s gyere, folyópart, nádszál, megsúgom: én itt, akárcsak te, vándor vagyok. Molnár Nagyságos uram, bizalmas szavad messze túlemel érdemeimen. Mondd hát: vándor vándornak mit tanácsol' A fényes Bécs legyen az úti célom vagy maradjak Altdorf szerény kegyén? Molnár Albert meglátogatja Bátory Zsigmondot, a libokovici remetét
