Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - LEHOCZKY TERÉZ KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: Küzdelmes élet, izgalmas pálya, meglepő stílus
14 Lehocky Teréz köszöntése DERŰS ÉVEKET, ERŐT, EGÉSZSÉGET KÍVÁNUNK LEHOCKY TERÉZNEK! Küzdelmes élet, izgalmas pálya, meglepő stílus Nagy ajándéka a sorsnak, ha az ember 85 évesen is megőrzi korábbi erényeit, szellemi frissességét, mozgékonyságát, kíváncsi rácsodálkozását az életre. Azt szokták mondani, a nőknek nincs koruk, ami azt jelenti, nem illik felemlegetni az éveket. Az ő esetében azonban meggyőződéssel mondhatom, mellőzhetjük a „tapintatot”. Mosolygós, fiatalos és derűs, akárcsak korábbi éveiben, s páratlan jártassága az antik kultúrában és a klasszika-filológia területén szikrázó párhuzamokat szokott belőle kiváltani életünk mai furcsaságai láttán. Külön öröm számunkra, Lehocky Teréz az alkotómunka örömét sem adta fel, bár a konszolidáció évtizedeiben mindent megtettek azért, hogy kedvét szegjék írói tevékenységének. Nemcsak publikációs lehetőségeitől fosztották meg, hanem az 1968-as reformmozgalomban „viselt” dolgaiért, jogászi és írói helytállása miatt mindenünnen kizárták (írószövetségi tagságát felfüggesztették), ahonnét ki lehetett zárni. 1989 decemberében rehabilitálták, a húszévi elnémítás következményeit azonban nem tudták jóvátenni. Az üldöztetés sajnálatos következménye lett, hogy íróként jóformán elhallgatott. Amikor különböző irodalmi rendezvényeken (melyekre ma is rendszeresen eljár!) találkozni szoktam vele, mosolygós kedvessége láttán elképzelni is nehéz, mi tette őt abban a korban annyira „veszélyessé”. Talán már azok sem tudják, akik polgári és írói élete küzdelmeit ráparancsolták. Pozsonyban született, itt érettségizett (1937), majd Kolozsvárott klasszika- filológiát (latin, görög és keleti nyelveket) és történelmet tanult. Tanulmányait a háború miatt nem fejezhette be, ezt követően 1945 és 1950 között jogot végzett Pozsonyban a Komenský Egyetemen, ahol tanulmányai befejezése után 1950 és 1953 között adjunktusként tevékenykedett. Utána a kerületi bíróság szenátusának tagja, törvényszéki bíró, 1961 és 1970 között a Szlovák Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetének munkatársa. 1970-ben kizárták a pártból s elbocsátották állásából, 1976-ig vállalati jogászként működött. Irodalmi próbálkozásai — Turczel Lajos szerint — Érsekújvárhoz kötődnek, ahol a harmincas évek végén tisztviselőként dolgozott, és Kovács Endre, a kiváló író és történész szerkesztésében megjelent Érsekújvár és Vidéke c. hetilapban
