Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - ÉLETKÉPEK - Ráski István: Papválasztás egy csallóközi faluban (emlékek)
ÉLETKÉPEK- Igen, tudom én azt - ismerte el csakhogy adtak az anyósomnak egy kis pénzbeli támogatást a temetésre... De azért legyen ott a tisztelendő úr is palástban, és a harangok is csak zúgjanak tovább! A lelkipásztor azonban határozottan közölte a vővel: ő részt vesz ugyan a temetésen, de palást nélkül. S mivel így alakult a helyzet, az egyház nem vállalhatja magára a temetés szervezését, gondját sem. Csak a harangozást biztosítja a család kérésére.- így jó lesz. Ok beszélnek, de tisztelendő úr is ott lesz civilben - nyugodott bele a helyzetbe Jani. - És persze a harangok is csak zúgjanak! A temetésen az első fennakadást az okozta, nem volt mire tenni a koporsót. A szentmihálylovának nevezett kellék ugyanis az egyházé volt, s az egyházi temetéseken ennek előkészítéséről a harangozó gondoskodott. Sőt minden egyébről is, ami szükséges a temetéshez. Még a sírásás is az ő dolga volt. Most a harangozó gondja csak a megrendelt harangozás maradt. A búcsúztatás után az is kiderült, hogy kötél sincs, amelyen a koporsót a sírba eresszék. Valaki futva indult a faluba kötélért, de azt már kevesen várták meg a végtisztességtevők közül, hogy visszaérjen. Más baj is akadt: amikor eresztették volna le a koporsót, az fennakadt, mert rövidre méretezték a sírt. Akkor kellett még ásóval meghosszabbítani. A temetés végét már csak a családtagok meg a járási vendégek várták meg.- Mindez érthető is - vonja le a tanulságot az esetből a tisztelendő úr. - Az emberek hozzá voltak szokva ahhoz, hogy a temetés gondját leveszi róluk az egyház. A gyászoló családnak eszébe sem jutott, hogy a temetés szervezéséhez nem csupán a harangoztatás tartozik, hanem más teendők is vannak. A járási tisztségviselők meg természetesen csak beszélni, búcsúztatni akartak. Szégyellték volna, ha egy volt alapszervezeti elnököt pap temet el. És persze számukra a pap nélküli temetés propagálása sem volt mellékes cél... De én azt hiszem, a mi falunkban egyhamar nemigen lesz olyan személy, aki polgári temetést óhajt majd. És azt sem hiszem, hogy egy több évszázados hagyományt, amelyen az egyház ünnepélyes külsőségek között ugyan, de lelki vigaszt nyújt az elkeseredett hozzátartozóknak, fel lehet egy ilyen kezdetleges és minden ünnepélyességet nélkülöző, ráadásul rosszul is szervezett összejövetellel váltani. Még akkor sem, ha közben a mi harangjaink zúgnak hozzá. MITYU ÉS AZ AKASZTÁS Hogy ki volt Mityu? A szomszédom. Gyermekkori játszótársam. Két évvel volt nálam fiatalabb. Miklósnak keresztelték ugyan, de mifelénk a Miklósokat Mityunak becézték. A fiút mindig izgatta, érdekelte valami. Ha bármi különös dolog történt a faluban vagy a környéken, az őt napokig foglalkoztatta. Filozofikus hajlamú gyerek volt, bár a filozófiáról nyilván nem is hallott. Velünk szemben laktak, közös házban a nagybácsival és annak félárva gye
