Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - ÉLETKÉPEK - Ráski István: Papválasztás egy csallóközi faluban (emlékek)
ÉLETKÉPEK rekeivel. A szűkebb családot hárman alkották: apja, anyja és ő. A két családnak közös nagy kertje volt, néhány gyümölcsfával, de a kert nagyobb részét szántották-ve- tették. Bár Mityu apja kőműves volt, sohasem láttam kőművesmunkát végezni; inkább szántott két tehénkével, s kapálta a kertben termő krumplit, répát, zöldséget. Mityut éppen az akasztás izgatta akkoriban. Hallott valamit egy öngyilkosságról, s arra kereste a választ, hogyan halhat meg bárki is attól, hogy egy kötélre felfüggeszti magát. Mi sem voltunk tájékozottak a részletekben, s nem tudtuk őt felvilágosítani. De az igazat megvallva, minket nem is igen érdekelt a kérdés. Azt meg nem is sejtettük, hogy ő végére akar járni a dolognak. Egy délután nagy futkározásra s kiáltozásra figyeltünk fel. A hangok az ő kertjükből jöttek. Kifutottunk az utcára, ahol már többen is álltak a szomszédok közül.- Mityu felakasztotta magát! - közölték velünk. De az volt a furcsa, hogy ezt nevetve mondták. Közelebb érve láttuk, hogy ő ott áll egy nagy szilvafa alatt, és semmi baja. Egy kicsit tekergeti a fejét, nyomkodja a nyakát, az anyja meg szidja, h ogy éppen olyan dilinós, mint az apja. A részletesebb magyarázatra nem sokat kellett várni. Mityu szerzett egy kötelet, s a nyakára hurkolta. A másik végét átdobta a szilvafa egyik ágán, s a szabad végét kézbe fogva, húzni kezdte magát felfelé. Talpait a fa törzsének feszítve, egyre feljebb haladt. A terve az volt, hogy egy pillanatra leveszi majd két talpát a fa törzséről, kiengedi kezéből a kötél másik végét, és ő súlyánál fogva lehuppan a földre. Úgy gondolta, nagy baj nem történhet. Csakhogy ember tervez... Kiengedte Mityu a kezéből a kötelet, de az lefelé csúszva a törzs és az ágkinövés keskenyedő szögébe szorult, s egy pillanatra megállt a még nem nagy súllyal zuhanó test. Hogy valójában mi történt, azt senki sem tudja. Mityu nem szívesen beszélt róla. Nagybátyja, aki nem messze kapálgatott tőle, nem figyelte a fiú kísérletét, csak valami artikulátlan hangot, majd kisebb zuhanást hallott. Jószerével már csak annyit tapasztalt, hogy Mityu a kert füvén fekszik. Csak amikor közelebb futott, akkor látta meg a kötelet a fiú nyakában, s döbbent rá, mi történt. Persze sokkal rosszabbra gondolt. Azt hitte, sikertelen öngyilkossági kísérletről van szó. Amikor a fiú - a nyakát tapogatva - szűkszavúan bevallotta, milyen célból kísérletezett, akkor kezdte szidni igazából. A szomszédok fejcsóválva és nevetve adták tovább egymásnak a történteket. Sokáig emlegették még a faluban az esetet, szólás formájában is: Kipróbálta, mint Mityu az akasztást. A KISMACSKA ÉS A HALÁL Olyan önfeledten játszottak, ahogyan csak két kismacska tud. Mellső lábaikkal hol ölelték, hol pedig lágyan pofozták egymást. S mindez egy széles, de most, vasárnap délután csendes pozsonyi utcán történt. Vadon élő, szemétből táplálkozó cicák lehettek: anyjuk nélkül, kettesben élvezték a szép napos időt.
