Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - ÉLETKÉPEK - Ráski István: Papválasztás egy csallóközi faluban (emlékek)
ÉLETKÉPEK jogával, majd újból áttették a küszöbön. Elégedettséget érzett; szavazott ugyan, de fogadalmához hű maradt: nem lépte át a templom küszöbét. POLGÁRI TEMETÉS - HARANGZÚGÁSSAL A Csallóköznek egy csendes, félreeső falucskájában történt az eset. A történetet a falu papjának szájából hallottam, így semmi okom nem volt arra, hogy kételkedjem a hitelességében. Úgy adom tovább, ahogyan ő mondta el nekem. Azazhogy úgy azért mégsem tudom leírni, hiszen olyan megjelenítő erővel, olyan lebi- lincselően tudott előadni egy-egy történetet - akár a templomi szószéken, akár beszélgetés közben -, hogy hallgatói itták minden szavát. Még ma, évekkel halála u- tán is emlegetik az idősebbek, akik személyesen ismerték. A dolog úgy történt, hogy a falu idős, egykori pártelnöke megbetegedett. Évekig nyomta az ágyat. A szocializmus építése azonban nem állhatott meg még ebben a kis községben sem, a funkciót fiatalabb személyre ruházták át. Ezután bizony ő már nem hiányzott senkinek. A járási párttisztségviselők sem néztek feléje, él-e, hal-e. Ez bizony rosszulesett az idős embernek. Úgy érezte, tett annyit az új rendszer építéséért, hogy legalább egyszer kinézzenek hozzá, s megkérdezzék, hogy van, nincs-e szüksége valamire. Elkeseredetten panaszolta ismerőseinek, látogatóinak, őt már végképp leírták. Egyszer csak megjelent a felesége a parókián, s közölte a lelkipásztorral férje kívánságát: szeretne úrvacsorát venni. De most adjuk át a szót az egyház papjának!- Természetesen eleget tettem kérésének. Keresztyén ember módjára élt az úrvacsorával, utána arra kért, én temessem majd el. Ezt felesége is hallotta, s megnyugodva vette tudomásul. Néhány nap múlva a veje, Jani megjelent a parókián, s kérte: harangoztassunk, mert apósa eltávozott közülük. Intézkedtem, s megszólaltak a harangok is. De néhány óra elteltével ismét megjelent Jani, s közölte: „Tisztelendő úr, egy kis baj van. Vagy talán nem is baj, csak egy kis változás történt a temetés tervezésében. Kijöttek a járásról is, amikor értesültek az apósom haláláról, és kijelentették, beszélni szeretnének a temetésen.” Ez nem probléma, Jani, sőt természetes is, nyugtattam meg. Én elvégzem a teendőmet, s utána ők is szólhatnak, búcsúzhatnak tőle. De ha úgy kívánják, akár fordítva is történhet: előbb ők, azután én, mondtam engedékenyen. Jani ebbe belenyugodva távozott a parókiáról. De nehogy leálljanak e kis változás miatt a harangozással, megkérte a lelkészt: a harangok azért csak zúgjanak továbbra is. Ezt a tisztelendő úr természetesnek is tartotta. Néhány óra múlva azonban újra ott volt, s elbizonytalanodva mondta:- Beszéltem a járásiakkal, tisztelendő úr. Ok úgy tervezik, hogy a temetésen csak ők fognak beszélni.- De hiszen tudod, Jani, hogy az apósod kívánsága az volt, én temessem el- érvelt a lelkész.
