Irodalmi Szemle, 2005

2005/12 - MARGÓ - B. Kovács István: Egy felkoncolt születésnap nézőterén (Tőzsér Árpád köszöntése a Fábry János-díj átadása alkalmából)

MARGÓ

Tőzsér Árpád 1935-ben látta meg a napvilágot. „Hetvenkedik” tehát. Ám mint maga is leírja egy esszéversében ('Egy felkoncolt születésnap nézőterén), ahhoz, hogy a világ közepén láthassa meg a napvilágot, ősei bejárták, mondhatnám „belakták” egész Gömört, a Bányavidéktől a Medvesaljáig. (Babits és Szekszárd ötlik fel bennem hirtelen.) Neve az egykori marhakereskedőkre emlékeztet. Ősei a- zonban az emlékezetben elérhető időkben, s apai ágon már iparosok, kézművesek: molnárok, ácsok. Anyai ágon viszont szilaj pásztorivadékok sarja, akiknek mentalitása korántsem a szomszédos, szelíd, rimavölgyi „sarusok”-é. Emlegeti is, hogy öregapjának is beszakították a fejét annak idején...

A keveredés eredménye: albérletben és hadban élő paraszt. Génjeiben tehát ott a teljes Gömör. Költőről lévén szó, hallgassuk meg, hogyan is vall minderről ő maga, a már említett helyen:

S egyszerre lett élményem a háromfajta nyelv s a háromfajta életforma. Mert természetesen másként beszél és él a törvényen kívüli természeti ember, a pásztor, másként a természettől már elszakadt, de az anyag természetébe annál mélyebbre ereszkedő mesterember, s megint másként a hagyományőrző, örök szabadságharcát szigorú természeti, társadalmi és erkölcsi kötöttségek közt vívó paraszt.

S ez az ideges sokféleség, ha nem is rendkívüli tehetségei, de rendkívüli érzékenységet, beteges képzelőerőt, nyugtalan elmét, s hozzá egy képszerű, egy tárgyilagos, s egy egyszerre képszerű és tárgyilagos nyelvet ígért a születő fiúnak.

S tarka sorsot:

albérleteket a nemzet szemgödreiben, a haza szájában s Közép-Európa vér edényeiben.

Tanulságos, a néprajztudomány által is hasznosítható vallomás.

„[...] Közép-Európa véredényeiben. ” - így fejeztem be a fentebbi idézetet. S igencsak a mai alkalomhoz illőnek vélem, hogy az első virtuális európai ország, Gömörországunk megalakításának előestéjén Tőzsér Árpádnak egy másik gondolatát idézzem: „A mi hazánk ma is a szülőföld, a talaj-haza, de jog-hazát vajon milyet húzzunk rá? [...] Az államnemzettel kezdődő, nemzetállammal folytatódó s nemzethazával végződő hazaformációkkal a tapasztalataink több mint rosszak. De mi van, van-e még valami ezeken a hazákon kívül? Van: Európa. Az a Haza- Európa, amelyről Thomas Mann, Márai Sándor, Fábry Zoltán már évtizedekkel eze