Irodalmi Szemle, 2005

2005/12 - MARGÓ - B. Kovács István: Egy felkoncolt születésnap nézőterén (Tőzsér Árpád köszöntése a Fábry János-díj átadása alkalmából)

MARGÓ

Egy felkoncolt születésnap nézőterén*

A 70 éves Tőzsér Árpád köszöntése

„ Péterfala szép helyen van Mer a világ közepén van Körülfollya arany csipke Rajta gyászol a bús gerlice ”

Nagyanyám sípoló, asztmától megviselt, öreg hangját őrzi a 30 éve készült felvétel. Kérésemre vállalkozott - ahogy ő mondta - a „dallás”-ra.

A kedvemért, hiszen annak, aki két fiát temette el serdülő ifjúként, a harmadikat pedig a Gulagokról várta haza haláláig, vajon mi oka lett volna a dalolásra!? Mikor kezdő gyűjtő koromban Péterfalán jártam, a bennfentesek büszkeségével említettem idős beszélgetőtársamnak, hogy az én nagyanyám is péterfali. Mikor a nevét kérdezte, mondtam: Adám Amália. Nem tudta, ki az. Majd eszembe jutott, hogy a ragadványneve, a „bodajszi”. „Jaj, a Bodajszi Mali!?” - derült fel az arca. - Hát hód’ ne tudnám?!” Máli mama egyébként fölöttébb büszke volt szülőfalujára. Ha férje, azaz Gyuri atyus faluja, Dobfenek szóba került, csak legyintett... „Péterfala! Ott laknak a fain emberek!” - mondogatta. Pedig atyus sem volt tutyi-mutyi ember, hiszen közvitézként vonult be a nyíregyházi huszárokhoz, hogy végigharcolva a világháborút, a szicíliai fogság után főtörzsőrmesterként szereljen le. Otthon azonban Máli mama ült a lovon. Egyet s mást ez is elárul a péterfali mentalitásról.

Mindezt azért említem, mert most, Tőzsér Árpád, Kossuth-díjas költőnk személyében egy ilyen „fain” péterfali embert köszönthetünk. A minap, a költőtárs Cselényi László laudációjakor megjegyeztem: hja, születni tudni kell! (aki t. i. március 15-én született.) Érvényes ez Ünnepeltünkre is, hisz ő meg október 6-án született, s - amint az idézett dal is elárulja — egyenesen a világ közepén. Ha valaki netán nem tudná - amit minden jóravaló gömöri palócnak tudnia kellene —: a világ közepe a péterfali Ivókútnál van, ahol az aranyalma leesett.

írástudót köszöntünk ma. Ennek megfelelően őt magát igyekszünk — szavai segítségével - megidézni. Nem a költői erényeit kívánom méltatni. Ez nem az én feladatom. Megtették ezt sokan előttem, s bizonnyára még meg is teszik. Rangját, megbecsülését díjak özöne, köztük a Kossuth-díj jelzi. Én csak azt ajánlhatom: tessék olvasni a verseit, esszéit, ismerkedni a gondolataival! Biztosíthatok mindenkit: élményben lesz része. Magam inkább a gömöriség-európaiság-egyetemesség szemszögéből szólnék röviden.