Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - SZÍNHÁZI ÉLET - Juhász Dósa János: Komoly mondanivaló könnyed tálalásban (Évadnyitó Komáromban és Kassán - kritika)
SZÍNHÁZI ÉLET za A dzsungel könyve ötletével (A nagy utazás, a Valahol Európában sikere után), s Geszti Péterrel együtt egy minden korosztálynak megfelelő előadást kreáltak. Nem ragadtak le egy zenei stílusnál sem, hanem mindenki az egyéniségére szabott stílust kapott, így van benne a keleties beütéstől a rockos változatig szinte minden. Ez láthatóan meg is könnyíti a szereplők életét. Amiért kétkedéssel ültem be a nézőtérre, az a tavalyi Dankó Pista előadás emléke volt, hiszen azt az előadást ugyanez a csapat készítette. Mégis, mintha száznyolcvan fokot fordult volna a világ. S ennek egy nyomós, szemmel látható oka van, az ifjúság. A kassai Thália legújabb előadásának nem a színház sztárjai a zászlóvivői, hanem a neve sincs fiatalok, az alapiskolások, a gimnazisták, a színház stúdiósai, valamint a Mauglit játszó Hundzsa Tamás és a Sir Kánt alakító Tóbisz Titusz. Megiijodott a társulat, s ez ezúttal csodát eredményezett. A dzsungel könyve kassai előadása több síkon fut, gyönyörűen kiemelve annak a könnyedebb, zenés-táncos vonulatát és az elején is megfogalmazott einsteini mondanivalót. A dzsungel könyve akár példabeszéd is lehetne az emberi gyarlóságról, s ahogy más fabulákban, az előadásban megjelenő állatok is fabulaszerűen hoznak megszokott, sokszorosan elcsépelt sztereotípiákat örök emberi tulajdonságokról. De ez itt egyáltalán nem tűnik újrafogalmazottnak, s Geszti szövegei igen precízen állítják elénk a jópofáskodó, állandóan önmagukat dicsérő, de gyáva majomfalkát a végtelenül hiú, de ezáltal saját farkába harapó kígyóig. A felnőtt színészek többnyire sikeresen illeszkednek az előadásba, bár az általam látott délutáni előadáson Pólós Árpád igencsak fáradtnak tűnt, amit több ritmikai pontatlanság is kísért, Varga Lívia Bagirája sem igen találta a helyét az előadásban, ő viszont Pólóssal ellentétben mintha gyorsan le akarta volna tudni a kötelező penzumot. Alkatilag is telitalálat Sir Kán szerepére Tóbisz Titusz, aki mellesleg az egyik legjobb énekhanggal rendelkezik a társulatban, s most nem lóg ki az előadásból Dudás Péter végletekig túlkarikírozott Csilje sem. De itt már cérnaszálon táncol az előadás. Moravetz Levente partnerei ezúttal remekelnek, s ez rá is nyomja a bélyegét az előadásra, az őserdőben szétkorhadt buszt előtérbe helyező képi világ (Bényei Miklós), a remekül kivitelezett, frappáns jelmezek (Molnár Gabriella) és az ezúttal rendkívül változatos koreográfia (Dévényi Ildikó, Richtarcík Mihály) egy szórakoztató, mégis mély mondanivalójú előadást eredményez, amely mind a „csak” szórakozni vágyóknak, mind a világ folyását egyre nagyobb aggodalommal figyelemmel kísérőknek, mind az állatmesére vágyó gyerekeknek felejthetetlen élménnyel szolgálhat. Végtére is mindannyian egy majomban őriünk. Juhász Dósa János
