Irodalmi Szemle, 2005

2005/12 - SZÍNHÁZI ÉLET - Juhász Dósa János: Komoly mondanivaló könnyed tálalásban (Évadnyitó Komáromban és Kassán - kritika)

SZÍNHÁZI ÉLET za A dzsungel könyve ötletével (A nagy utazás, a Valahol Európában sikere után), s Geszti Péterrel együtt egy minden korosztálynak megfelelő előadást kreáltak. Nem ragadtak le egy zenei stílusnál sem, hanem mindenki az egyéniségére szabott stílust kapott, így van benne a keleties beütéstől a rockos változatig szinte minden. Ez láthatóan meg is könnyíti a szereplők életét. Amiért kétkedéssel ültem be a né­zőtérre, az a tavalyi Dankó Pista előadás emléke volt, hiszen azt az előadást ugyan­ez a csapat készítette. Mégis, mintha száznyolcvan fokot fordult volna a világ. S ennek egy nyomós, szemmel látható oka van, az ifjúság. A kassai Thália legújabb előadásának nem a színház sztárjai a zászlóvivői, hanem a neve sincs fiatalok, az alapiskolások, a gimnazisták, a színház stúdiósai, valamint a Mauglit játszó Hundzsa Tamás és a Sir Kánt alakító Tóbisz Titusz. Megiijodott a társulat, s ez ez­úttal csodát eredményezett. A dzsungel könyve kassai előadása több síkon fut, gyö­nyörűen kiemelve annak a könnyedebb, zenés-táncos vonulatát és az elején is meg­fogalmazott einsteini mondanivalót. A dzsungel könyve akár példabeszéd is lehet­ne az emberi gyarlóságról, s ahogy más fabulákban, az előadásban megjelenő álla­tok is fabulaszerűen hoznak megszokott, sokszorosan elcsépelt sztereotípiákat örök emberi tulajdonságokról. De ez itt egyáltalán nem tűnik újrafogalmazottnak, s Geszti szövegei igen precízen állítják elénk a jópofáskodó, állandóan önmagukat dicsérő, de gyáva majomfalkát a végtelenül hiú, de ezáltal saját farkába harapó kí­gyóig. A felnőtt színészek többnyire sikeresen illeszkednek az előadásba, bár az ál­talam látott délutáni előadáson Pólós Árpád igencsak fáradtnak tűnt, amit több rit­mikai pontatlanság is kísért, Varga Lívia Bagirája sem igen találta a helyét az elő­adásban, ő viszont Pólóssal ellentétben mintha gyorsan le akarta volna tudni a kö­telező penzumot. Alkatilag is telitalálat Sir Kán szerepére Tóbisz Titusz, aki mel­lesleg az egyik legjobb énekhanggal rendelkezik a társulatban, s most nem lóg ki az előadásból Dudás Péter végletekig túlkarikírozott Csilje sem. De itt már cérna­szálon táncol az előadás. Moravetz Levente partnerei ezúttal remekelnek, s ez rá is nyomja a bélyegét az előadásra, az őserdőben szétkorhadt buszt előtérbe helyező képi világ (Bényei Miklós), a remekül kivitelezett, frappáns jelmezek (Molnár Gabriella) és az ezúttal rendkívül változatos koreográfia (Dévényi Ildikó, Richtarcík Mihály) egy szórakoztató, mégis mély mondanivalójú előadást eredmé­nyez, amely mind a „csak” szórakozni vágyóknak, mind a világ folyását egyre na­gyobb aggodalommal figyelemmel kísérőknek, mind az állatmesére vágyó gyere­keknek felejthetetlen élménnyel szolgálhat. Végtére is mindannyian egy majomban őriünk. Juhász Dósa János

Next

/
Thumbnails
Contents