Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - SZÍNHÁZI ÉLET - Juhász Dósa János: Komoly mondanivaló könnyed tálalásban (Évadnyitó Komáromban és Kassán - kritika)
SZÍNHÁZI ÉLET megcsonkítását. Amíg az első felvonásban a Köleséri Sándorra aggatott helyzetjáték felvázol egy lehetséges megoldást, addig azt a rettenetesen hosszú, kidolgozatlan és erőltetett második felvonás szét is rombolja. S hiába a frappánsan megoldott harmadik felvonás, a végeredmény egy nézhető, helyenként sziporkázó játékot adó, de végeredményben bohózatként túl szétforgácsolt, komédiaként pedig túlfilozofált színházi este. Nem igazán tett jót az előadásnak az sem, hogy a társulat sztárjának számító Benkő Géza két héttel a bemutató előtt hagyta ott a társulatot. Meg lehet ugyan érteni a színész indítékait, de a módszert aligha. Maga a darab egyébként remek helyzetkomikumi szituációkat kínál fel, de a szereplők, bár szinte mindegyiküknek van egy magánszáma, nem ad lehetőséget jellemfejlődésre. Egy szinten mozognak, nincs honnan hová megérkezniük. Erre fázik rá a Boleszlavszky Boleszlavot adó Tóth Tibor és a társulat aktuális sztárocskáját alakító Szvrcsek Anita Miiitta Marco szerepében. így aztán mindenki valahol saját magát adja, saját színészkarrierjének állomásaiból szemezget, a szereposztás erre megfelelő alkalmat kínál. Aki mégis kiemelkedik ebből a társaságból, az Fabó Tibor Mr. Greenje. Fabó nem először játssza már el a semmiből az uborkafára felkapaszkodó kisember figuráját, de talán még sosem tette ennyire elegánsan és visszafogottan. O az, akinek nincsen szüksége bohózati fogásokra, hisz ő a saját tehetségéből építette fel a karrierjét, nem gázolt át másokon, s nem várt másokra sem, hogy az a bizonyos sült galamb a szájába repüljön. Ezért lehet egyenlő partnere a dúsgazdag filmgyárost, Mr. Redet alakító Mokos Attilának, csak saját felesége hozza átmenetileg megalázó helyzetbe, de hát az élet ezzel jár. Semmi sincsen tövis nélkül. S a Varsányi Mari által alakított tüske még nem is annyira szúrós. Kár, hogy Schlanger engedett a vágyainak, és színészi múltjának, s átvette a Benkő után megörökölt szerepet. Nem kellett volna. Se a színészi karrierjéhez nem tett hozzá, sem az előadáshoz. Gadus Erika díszletei és jelmezei viszont felkészültek a darabra, s amit az elején leírtam, ahogy maga a darab, úgy az előadás képi világa is túlmutat az adott koron. Lengyel Menyhért vágya teljesült, ugyanis színre került, s még meg sem bukott. De ez ezúttal kevésnek tűnik az író ismételt rehabilitációjához. „Aki a csapaté lett, várja a csapatének. Vonyít a rokonokkal. Ahol csak lehet, ott fal” - egy gyöngyszem A dzsungel könyve Dés-Geszti-féle változatából. Kiplinget sokan hajlamosak ifjúsági íróként elkönyvelni, pedig ahogy például Milne Micimackója vagy St. Exupéry A kis hercege, úgy A dzsungel könyve sem ifjúsági könyv. Mondanivalója véresen komoly. Erre utal a kassai Thália is, hiszen az előadás elején Albert Einsteint idézi. „Azt nem tudom, hogy az emberek a Ilf. világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de abban biztos vagyok, hogy a negyediket kőbaltával.” Az előadás is mintha a harmadik világháború után játszódna. Be kell, hogy valljam, hatalmas meglepetés ért Kassán, ahol a tavalyi felejthetetlenül csapnivaló évad után nemcsak egy felújított színházterem várt (az előző évek Kassán az előadások helyett az építkezésekről szóltak), hanem egy frenetikus előadás is. Dés Lászlót szerencsés időszakban kereste fel Hegedűs D. Gé
