Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - JUBILÁLÓ ÍRÓK - Z. Németh István: Porceláncukorka (regényrészlet)
Porceláncukorka len nyakon csípte a vízszínű mérget, s beöntötte a körszakállának kellős közepén feltáruló nyílásba. Brrrrr!, mondta erre a mutatványra egy nem messze ücsörgő szeszkazán, s Bátori úgy látta, mintha a tagnak lila lángnyelv csapott volna ki a jobb füléből. A költő megdörzsölte az arcát. A szeme káprázik?- Hozhatok még valamit? - állt meg a költő asztalánál a pincér.- Egyáltalán milyen falu ez?- Talányos. Márminthogy ez a neve.- Sose hallottam róla.- Nem csoda. Még csak a térképen sincs rajta. A vonat sem áll meg, úgy szoktak kiugrani a falubeliek, már amelyiknek még ép lába van. Út se vezet ide, mert tizenöt éve egy földcsuszamlás betakarta, azóta meg nem volt rá pénz, hogy új épülhessen. Pontosabban volt, csak valaki mindig elsikkasztotta.- Nézze, kedves uram - kezdte Bátori -, engem ma ötre várnak a szomszéd városka könyvtárába író-olvasó találkozóra. Most van negyed öt.- Értem. Mit tetszik meginni bánatában a költő úrnak? - hajolt meg a pincér, és kissé továbbhessegette a füstöt a tálcával. - Én még nem láttam élő költőt. Csak hóttat a múlt héten. Teljesen kék volt a szája széle szegénynek.- Nocsak! És mibe halt bele?- Állítólag akcentusa volt, és nem kezeltette időben.- Mindenesetre nekem a városba kellene jutnom - mondta türelmesen Bátori. - Hogyan tehetném ezt meg?- A fantáziája segítségével.- Hogy? De hát csak megy valami... buszféle?- Út nélkül? - tárta szét a karját a pincér.- Csak van valakinek autója a faluban?- Van, persze, a polgármesternek.- Csak elvinne engem, ha megkérném...?- Ha csak megkéri, úgy nehezen. Ha vastagon ráígér a valódi költségekre, úgy már van esélye. Tehát nyugodtan megihat még egy pohárral, mivel ma dupla szerencséje van magának.-Ne mondja. Éspedig?- Egyfelől a polgármesternek dzsipje van, amivel át lehet hajtani a csuszam- lások miatt egyre megújuló földhalmokon, másrészt meg a falu első embere mindennap pontosan fél ötkor lejön ide, hogy ellenőrizze: nem vizezem-e a borát. Mindjárt itt lesz, beszélhet vele. Bátori megnyugodott. Nem fog késni, így telefonálnia fölösleges. Inkább rendelt még valami kis várakozót, ám ezúttal a polgármester előbb felemlített minőségi borából. Felszisszent, amikor belekóstolt.- Hú, de hiszen ez vizezve van!- Emberbaráti kötelességem - mondta egykedvűen a pincér. - Tudja, milyen az eredetije? A rendőrségen ébred, aki abból iszik.
