Irodalmi Szemle, 2005

2005/12 - JUBILÁLÓ ÍRÓK - Z. Németh István: Porceláncukorka (regényrészlet)

Z. Németh István- Ugyan már, ne tódítson, nem most jöttem le a fővárosból - mondta Bátori, és a pincér felé nyújtotta a poharát. - Az eredetiből öntsön, ha kedves az élete.- Ugyan már, kinek kedves mostanság az élete? - nyúlt a pohárért a pincér.

— De mivel maga nem idevalósi, ám legyen: ihat az eredetiből. De aztán magára vessen, ha azt hitte, Bári Tébola nem mond igazat!

És öntött. A szája szélén gúnyos mosoly vibrált. Bátori ivott.- Nagyon finom, testes bor - mondta meglepve.- Csak várja ki a végét - veregette meg a vállát barátságosan a pincér, s a költő elé tette az egész üveget. - Én mondom, jobb, ha ellenáll a kísértésnek és nem iszik többet. Ez egy Libáért Boa-féle késleltetett hatású, édes méreg.- Libáért Boa? Maguknál kígyót adnak a baromfiért?- Dehogy. így hívják a falu első emberét.- Jó, jó - hessegette el magától a metakommunkáció szürke tojásaiból kikelt éles fogú vészmadarakat Bátori. - A polgármesterre jó benyomást tesz, ha inni látja a borát általam.- Milyen szép gondolat - gondolta a pincér, s feltűnés nélkül kitörölt egy kövér könnycseppet a jobb szeme bal sarkából.