Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - JUBILÁLÓ ÍRÓK - Z. Németh István: Porceláncukorka (regényrészlet)
Z. Németh István elektromos impulzusokká alakítva szétküldte minden porcikájába. Aztán behunyta a szemét, és sokáig úgy maradt. Amikor ismét kinyitotta, ott állt előtte egy férfi, aki megszólalásig hasonlított a költőre. A könyvtárszolga izgatottan topogott mellette, láthatóan kivirult, hogy különösebb egyetemi végzettség vagy fizikai megerőltetés nélkül szolgálatot tehet a hazának. Ritkás bajusza égnek meredt, s immár lelkiismeretfurdalás nélkül húzta meg a konyakos üveget. Bori nem hatódott meg.- Lesz, ami lesz. Tényleg hasonlít rá, így van öt perce, hogy átolvassa a költő életrajzát és fontosabb műveit, aztán hopp!, bele a mélyvízbe.- Tábori Béla vagyok - hajolt meg a festő és imitátor, majd elnézést kért, hogy kifogástalan öltönyét itt-ott festékfoltok rútítják.- Tábori? - mélázott Bori. - Szóval csak féltestvérek Tábéval. Hallja a tömeget?- Hallom - mondta a költői klón, és szemtelenül ő is meghúzta az üveget. Belelapozott Bátori magánkiadású életrajzába, láthatóan élvezte a helyzetet. - Szivar nincs?- Már zúg, morajlik a nép, mint egy másnapos gyomor! Kétszáz pengelelkű ember! - csuklott fel Bori kétes vízióktól megvezetve. - Újságírók, tévések, rádiósok, orvosok, tanárok, autószerelők, képviselők és egyéb kétes alakok! Ezeket nem szabad sokáig várakoztatni! Csalódottan innét ma nem távozhat senki! Első osztályú műsort kell kapniuk! *5* A falusi pincekocsmába alig-alig szűrődött be a nyár derűs agóniája. A hűvös homályt hamar megszokta a vendég, a füst elviselhető adagokban kígyózott elő a cigaretták parazsából, a hangfalakból kellemes nyálmetál szivárgott, a nyelvekre védőréteget vont a sörhab, s hogy a szem se maradjon szárazon, a falon félőrült és önjelölt képzetlen művészek mázolmányai idézték a vendégek döntő többségénél már karnyújtási közelségbe került delíriumot. A csapos egykedvűen törölgette a söröspoharakat a pultnál, fémszálas lézerkendője alatt vonakodva hátráltak a nemlét cicomás kapui felé a kisz-koszok, aktualitásukat vesztett vendégnyálak, macs- kaszagú rúzsfoltok és ecetes cuppanások, amelyek eddig a hörpintőeszközök karimáját hitték örök otthonuknak. Itt csüggedt Bátori, mint egy szomjas félisten, aki záróra után zörgetett a Paradicsom kapuján, s most alig ügyelve a megfelelő földi álcára azt várja, hogy újra kinyisson ott fenn a nyugalom lélekóceánja. Szívott egyet a cigarettájából, a hamutartó fölé tartotta a márkás bűzrudat, csúnyán nézte a végén füstölgő mintegy két centiméteres hamut, mire az engedelmesen lehullott. Elgondolkozva nézte az i- mént érkezett deci vodkát, majd becsukta a szemét, s egy váratlan mozdulattal a két deci multivitamint emelte a szája elé. Már-már ivott belőle, ám hirtelen beleszagolt, s utálkozva eltartotta magától a poharat.-Zokniszaga van - mondta hangosan, vett egy mély lélegzetet, aztán hirte
