Irodalmi Szemle, 2005

2005/12 - JUBILÁLÓ ÍRÓK - Z. Németh István: Porceláncukorka (regényrészlet)

Porceláncukorka

*4*

A szolga egykedvűen leemelte a rojtos szélű könyvecskét, majd unottan belelapozott. Zombi, mondta undorral egy zöldeskék hajú, szelíd tekintetű költő portréjára, ez is zombi, mondta egy valóban zombi kinézetűre. Egyszer csak fűiig szaladt a szája, s kivillant a felső fogsora.- Jé, ez pontosan olyan, mint a bátyám! Szakasztott olyan! Megszólalásig!- Tényleg? - merengett Bori, majd hirtelen ő is meghúzta az üveget. Annyira meglepődött ezen a tettén, hogy gyors egymásutánban még kétszer megismételte előbbi mozdulatát. Gondosan megtörölte a száját, ennek viszont az oly gondosan felvitt rúzsa látta kárát.- Mintha klónozták volna! - bizonygatta a szolga. - Ne legyen Labori Tábé a nevem, ha nem így van.

Ekkor Bori mobilja a gyászindulót kezdte játszani.- Rosszat sejtek - emelte fel a készüléket.- Nem is csoda - mondta Tábé, és tovább nézegette Bátori arcképét. - Na? Ki volt az?- É. volt.-É.?- Az igazgató. Tajtékzik a dühtől. Azt mondta, ha nem teremtem elő tíz percen belül Bátorít, akkor megnézhetem magam.- Van egy ötletem. Mi lenne, ha felhívnám a bátyámat, hogy ugorjon be a költő helyett?- Meg vagy te huzatva - mondta Bori bánatosan és levett egyet a szendvicshalom tetejéről. Enni kezdte, ám rögtön olyan köhögési roham kapta el, hogy az uborka, a reszelt sajt és a torma szanaszét repkedtek az asztalon. - Hogy a legmagasabb árfolyamon vásárold a libabőrt: mondasz valamit!- Figyelj, a bátyám színész! Eljátszik a Mikulástól a jegesmedvéig mindent. Számos embert húzott már ki a bajból, pont velünk ne tenne ilyet? Öt percen belül itt van, ha akarod.- Hogyan tud ilyen hamar ideérni a színházból?- A színházból? - öblögette szájában Tábé a drága konyakot. - Szerinted mit keresne egy színész a színházban?- Ööö - mondta Bori nagyon komolyan. - Nagyon keveset.- Na látod! Szóval egy emelettel feljebb festi a folyosót. Szóljak neki?

Borin izgatottsági roham vett erőt. Nem szólt, csak bólintott, mire egy-két

hajtincse elszabadult, és lágyan rugózni kezdett a könyvtárszolga által kitárt ajtó miatti huzatban.- Bátorit kell nyitnom! - mondta Bori hangosan és a fiókjából egy mozdulattal előkapta az általa szerkesztett-ragaszott-kötött B. B. Összegyűjtött költeményei című könyvet. Sóhajtott egy nagyot, a plafon felé nézett, majd elszántan nyitott. Először szétterítette elméjében a szeme elé táruló örökbecsű négysorost, majd