Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - JUBILÁLÓ ÍRÓK - Z. Németh István: Porceláncukorka (regényrészlet)
Porceláncukorka- Tessék? - hümmögte Bátori zavartan, majd a vele szemben ülőre nézett. - Azt hiszem, nem beszélem tökéletesen a dél-szuahélit.- Azt kérdezik, van-e itt három szabad hely - mondta Borbála rezzenéstelen arccal, majd a jövevényekhez fordult: - Dwai uh-uh nagama woki am udu! A fekete bőrű fiatalemberek széles mosollyal helyet foglaltak a fülkében, csak Bátorinak maradt tátva a szája. Nyelt egyet, és egy zsebkendővel törölgetni kezdte bepárásodott szemüvegét.- Csak nem azt akarja mondani, hogy beszéli ezt az izé... Milyen nyelvet is?- De azt - vont vállat Borbála, majd a még mindig vigyorgókhoz fordult. - Shabadu wa kiunu ma Béla Bátori d’nibidu! - mondta és a költőre mutatott. Azok boldogan mosolyogtak és a kezüket nyújtották a szakállát harapdáló Bátorinak:- Torá II Abbé - mondta az egyik. - G’nudulu!- Tob L’arábié - mondta a másik. - G’nudulu!- A’Lébiro Táb — mondta a harmadik. - G’nudulu! Waku-waku!- Nudli-nudli! - lehelte a költő, és mindegyikkel kezet fogott. Borbála hangosan felkacagott.-Ne mondja nekik azt, hogy „nudli”, mert az ő nyelvükön az állati ösztönöket jelent! „G’nudulu” annyit tesz, hogy „örvendek”. Persze, csak ha a szó elején van hangsúly. Ha a végén, már azt jelenti, hogy „fel vagyok háborodva”.- Ullah hi mab’ahma bu nahu - mondta az egyik fickó, mire Borbála átadta neki Bátori frissen dedikált verseskötetét. A fickó nézegette, forgatta, szagolgatta, egy kicsit bele is olvasott, majd a szaporán verejtékező költőhöz fordult, és megveregette a vállát:- Úgy látszik, tetszik nekik az ön költészete.- Am bu wuwei mab’ahma tu... Lah’il immé ba nadu-nadu, detehma pa ma- b’ahma ollava illa tutu. Bioba’h vamumu il-il. Euro gil’la tahma vuma.- Azt mondja, remek kis könyv. Most mennek haza a távoli Afrika egy eldugott falujába, és szívesen vinnének egyet-egyet a törzsük varázslójának, aki bizonyára hasznát venné majd az esőcsinálás során. Euróban fizetnének — tolmácsolt Borbála.- Nudli - dadogta Bátori. - Vagyis g’nudulu. Mondja meg nekik, hogy szívesen adnék a könyvből, de író-olvasó találkozóra igyekszem, és csak néhány darab van nálam. Bár az euró árfolyama kitűnő, én - teljességgel érthetően - mégis az értő közönségnek szánom a maradék példányokat. Borbála tolmácsolt, mire a fiatalemberek abbahagyták a mosolygást, és fenyegetőn néztek a költőre. Bátoriban meghűlt a vér.- Woodoo! - mondta az egyik afrikai bennszülött vészjóslón.- Wooodooo... - mondta a másik még vészjóslóbban. A harmadik nem szólt semmit, csak vérben forgó szemekkel úgy nézett Bátorira, mintha az máris főételként szerepelne törzsének étlapján.- Az istenért, ne hívja ki maga ellen az afrikai varázslók haragját - tanácsolta Borbála.
