Irodalmi Szemle, 2005

2005/12 - JUBILÁLÓ ÍRÓK - Z. Németh István: Porceláncukorka (regényrészlet)

Z. Németh István- Nem jön. Mi lesz, ha nem érkezik meg?- Botrány - mondta a szolga egykedvűen. - Nem az első és nem az utolsó.-Az ilyesmit jobb elkerülni.- Mindig belénk botlik a nyűg. Ha ez az író-olvasó találkozó sem jön össze, akkor bezárják az intézményt, mi pedig mehetünk, amerre látunk.- Hiszen pontosan ettől félek. A vonat Pozsony felől már negyven perce befutott. Tegnap lemértem az állomás és a könyvtár közti távolságot. Ha hátrafelé lépkedek, közben az Ének az esőben-t dúdolom, s még riszálok is rá, kaviccsal a cipőmben is huszonkilenc perc negyven másodperc.

A könyvtárszolga felvett a tálról egy szendvicset és jóízűen elmajszolta, miközben fél szemét a nagy falióra másodpercmutatóján tartotta.- Az a költőé - szólt rá Bori, amikor a másik szelet felé nyúlt.-Tudom - vonta meg a vállát a szolga. - De ha nem jön el, nem is eheti meg.

Aztán a Bátorinak odakészített konyakos üvegre tévedt a keze, és alaposan meghúzta az üveget.-Nincs valahol egy fénykép erről a Bátori Béláról?

Bori megfordult. Az arca piros volt az izgalomtól. Szemfestéke félig elkenő- dött. Egy huncut hajtincse másfélszeresen a fülére tekerődzött, miközben csiklandozta a hallójáratát.- De van. Ott, a felső polcon, abban a puha fedelű kiadványban.

*3*- Tessék?- Úgy értem, ez a könyvem címe. Soha az életben. Jó, nem?-Jó bizony! Én például soha az életben nem gondoltam volna, hogy egyszer egy valódi, élő, hús-vér költővel utazom majd egy vonaton...- Látja, akkor a könyv címe máris aktuális. Egyébként arra utal, hogy milyen gyakran előfordul a „soha” szó az életünkben.- Ezen soha nem gondolkodtam... - pislogott a hölgy, aki a jelek szerint a- zon ritka emberek közé tartozott, akiknek a líráról nem az olasz pénznem jutott először eszébe. Bátori lázba jött, mint egy fogadáson, ahol ingyen ihatott tokaji aszút.- Például nemrég voltam egy jósnőnél. Megnézte a tenyeremet és sírva fakadt. Mikor kapok Géz Aladár-díjat? - kérdeztem. Azt mondja, soha. Mikor kerül egyenesbe az életem? Azt mondja, soha. Mikor kapok a könyvkiadóktól tisztességes honoráriumot? Erre már a könnyei is kicsordultak a nevetéstől és a térdét csapkodta, hogy soha, de soha. Mindenre azt, hogy soha, soha. Ez a lelki megrázkódtatás kreálta hangulati béiamélabú bújkál a soraim közt.

Talán folytatta volna a vidám anekdotázást, amikor nyílt a fülke ajtaja és három fekete bőrű fiatalember kukkantott be rajta.- B’mallah udu dwai libi-dau? - kérdezte az egyik.