Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - JUBILÁLÓ ÍRÓK - Z. Németh István: Porceláncukorka (regényrészlet)
Porceláncukorka gát, először a megemelkedett pulzásszámot mutatta, majd csak hosszas pislogás u- tán tért rá a lényegre: negyed öt van, ha tetszik, ha nem. Az asztalon egy harmadik névjegy is feküdt, teljesen csupaszon, csupán egy félkövérrel nyomtatott névvel a közepén: Táblabiro E. O volt a könyvtár igazgatója. Bori jobb híján a névjegy anomáliáin gondolkodott: „Az igazgató ajtaján, pecsétjén, minden személyes iratán csak ennyi áll: Táblabiro E. Még senki nem hallotta soha a keresztnevét. Rejtély, amit igazán szórakoztató lenne megoldani most, a várakozás nehéz perceiben...”- Melyik férfinév kezdődik E betűvel? - kérdezte az éppen belépő könyvtárszolgát, aki egy alacsony, szőke, ritka bajusszal büszkélkedő, ideges emberke volt. Most sem úgy reagált, ahogy kellett volna. Meglepődött.- Éliás - mondta rövid szünet után bizonytalanul. - Énok. Étellift.- Megjött már?- A költő? Nem.- Mi lesz, ha színét sem látjuk? Botrány! Már itt van a városi televízió is. A polgármester asszony kedvenc költője meg sehol. A főnök kirúg.- Dehogy rúgja ki, Bori, dehogy rúgja ki! - legyintett a könyvtárszolga, sokat sejtetően hümmögött, és mutatóujját megpihentette gyér bajuszán.- Ezt miből gondolja?- Abból, hogy maga a keresztlánya. Bori elszégyellte magát. Nem tudja a saját keresztapjának a keresztnevét. Persze már rég megkérdezhette volna, de hát léteznek sokkal fontosabb dolgok is az életben. Meg aztán Táblabiro úr jelszava az volt: „Mondjál bármit, higgyél bármit, de ne tegyél fel nekem keresztkérdéseket!”- Éva.- Tessék?- Semmi, csak azon gondolkodom, hátha női neve van az igazgató úrnak. Előfordulhat az ilyesmi. Rosszul anyakönyvezték annak idején, ő meg szégyelli. Lehet, hogy Évának hívják?- Kizárt dolog - mondta Bori. - Akkor már régen megváltoztatta volna.- Ki tudja? - kötötte tovább az ebet a karóhoz a könyvtárszolga. - Lehet, hogy mindig közbejött valami fontosabb dolog. Vagy sajnálta az ötven koronát az okmánybélyegre. Magát például hogy hívják?- Miért kérdezed, ha tudod? Borinak.- Azt tudom, hogy Bori. De mi az, hogy Bori? Talán Borbála? Vagy Boriska? A könyvtárosnő elpirult, gyorsan az ablakhoz lépett, és hozzányomta az orrát. Ekkor egy tekintélyes zsírfolt keletkezett az üvegen, amit zavarában a köpenye sarkával próbált meg eltüntetni, de mint az a tévéreklámokból sejthető volt, csupán elmaszatolnia sikerült, ráadásul az egymástól merőben eltérő tulajdonságokkal rendelkező anyagok kényszerű egymáshoz dörzsölődéséből kellemetlen csikorgó hangok is kisajtolódtak.
