Irodalmi Szemle, 2005

2005/12 - JUBILÁLÓ ÍRÓK - Gál Sándor: Egy küzdelem emlékei (1) (Adalékok a Keleti Napló történetéhez)

Egy küzdelem emlékei (1)

ság társelnökévé választottak, ahol megismerkedhettem Pozsgai Imrével, aki az időben államminiszter volt, ugyancsak ott találkoztam Tabajdi Csabával, akit nem sokkal később Pozsgai kinevezett a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal vezetőjévé, ha emlékezetem nem csal, államtitkári minőségben. Ez utóbbi, Csapodi Miklós és Pálfy G. István kíséretében részt vett Kassán az 1989-es Fábry Napokon, a- hol az együttműködés lehetőségeinek kérdéseit beszéltük meg, egyebek mellett. Az október 23-i naplójegyzetem szerint: „Ha csak egy-két dolog lesz elérhető abból, ami most itt megfogalmazódott, annak óriási eredménye lehet.”

Az MDF megalapítóját, Lezsák Sándort régebbről ismertem, baráti kapcsolatban álltunk, s egyszer meghívott Lakitelekre is - még tanító korában - egy irodalmi estre, s később is több alkalommal találkoztunk. 1990-ben Lezsák Sándor, ha emlékezetem nem csal, az MDF alelnöke volt, s korábbi ismeretségünk révén az MDF-től is remélhettem némi támogatást a Keleti Napló számára. Ezen kívül Miskolcon a Napjaink helyébe lépő Holnap c. folyóirat szerkesztőbizottságában - én később főmunkatársként, majd főszerkesztő-helyettesként vettem részt a lap szerkesztésében - két MDF-es parlamenti képviselő is volt.

Mindebből látható, hogy nem indultam esélytelenül kéregető körutamra. így történt meg, hogy amit a saját érdekemben soha nem tettem volna, a Keleti Napló megtartása végett megtettem: koldultam.

Budapesti utam nem volt eredménytelen. Mind az MDF elnöksége, mind a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal vezetője készségesen támogatta a Keleti Naplót. Naplómba ebből következően az április 20-i bejegyzésben ez áll: „Sok gondom - főleg anyagi - volt a Keleti Naplóval, de sikerült megoldást találni, legalábbis az idénre - aztán majd meglátjuk.”

Emlékezetem szerint a jelzett két helyről érkező támogatás összege kereken 450 ezer forint volt. Ez az összeg - az akkori forint-korona átváltási arányát tekintve elégségesnek bizonyult a lap első évfolyamának kiadására. Az időben egy-egy lapszámot a nyomda általában 4500-5000 koronáért képes volt még előállítani. A támogatás, illetve a lapeladásból származó bevételből ezeket a tételeket akkor fedezni tudtuk. Ugyanakkor sem a szerkesztők, sem a szerzők nem kaptak fizetést, illetve honoráriumot munkájukért. Egyébként a Keleti Naplót a Csemadok Járási Bizottságain árulták; a lap ára egy korona volt.

így érkeztünk el az első évfolyam végére, s a 12. számba emlékező-össze- foglaló jegyzetet írtam, amolyan évzárásként Vannak olyan pillanatok címen, a meglévő kétségek és bizonytalanságok mellett, a folytathatóság reményében:

„Az ember életében vannak olyan pillanatok, amelyek mélyen belevésődnek az emlékezetébe, mert egyszeriek és megismételhetetlenek. Számomra ilyen pillanat volt a Keleti Napló első számának a megjelenése. Hogy miért? Magyarázatul két évtizedet kell visszahátrálnom az időben.

Valamikor 1968-69-ben, amikora mai Thália Színházat igyekeztünk Kassán „meghonosítani” - akkor még Vox Humana Színház néven a színházszervezés