Irodalmi Szemle, 2005

2005/12 - JUBILÁLÓ ÍRÓK - Gál Sándor: Egy küzdelem emlékei (1) (Adalékok a Keleti Napló történetéhez)

Egy küzdelem emlékei (1)

Az ugyan hamar kiderült, hogy Kolár Péter és Máté László az adminisztrációs tennivalóban profi munkát végeztek, de amikor Milicky Jolival - aki egykor a pozsonyi Nő c. képes hetilap riportere volt, s akit 1969 után kitiltottak minden lapból — a Keleti Napló első számát igyekeztünk megtervezni a szerkesztői szakzsargon beltenyészetének nyelvén, Máté László azt mondta: „Olyan nyelven beszéljetek, hogy én is értsem.” Mert hogy mi a cicere, a petit, a borgis, netán a gar- mond meg a perex, meg a hasáb stb., abból alig is értett valamit... Ebből következően határoztunk úgy, hogy a lap tördelését, nyomdai kivitelezését, nemkülönben a korrektúrákat Milicky Joli végzi majd. Rám - kapcsolataim révén - egyelőre különböző műfajú írások beszerzése, illetve egy elérhető és aktivizálható szerzőgárda bekapcsolásának megszervezése és megszerzése jutott. Meg az első szám „beköszöntőjének” a megírása.

Ezen túl már csak azt a jelentéktelennek látszó kérdést kellett megoldani, hogy a Keleti Naplót hol, milyen nyomdában állítják majd elő, s hogy milyen á- ron. A kérdés első fele - úgy ítéltük meg akkor — nem jelenthet gondot, hiszen ott a kassai új nyomda. Mivel a Hét itt készült, én szinte hetente bejártam ellenőrizni, vagy kijavítani ezt-azt a mindig aktuális lappéldányban. Vagyis a nyomda vezetőit, munkatársainak egy részét jól ismertem. Milicky Joli pedig, ahogy azt már az e- lőbb is említettem, a nyomda alkalmazottja volt. Mindebből következett, hogy egy rövid tárgyalás nyomán a Východoslovenské tlačiarne - a Kelet-szlovákiai Nyomda - a Keleti Napló előállítását vállalta az akkor érvényes gazdasági tarifák szerint.

Mondanom sem kell, hogy tele voltunk valahányan optimizmussal és sikerélménnyel. Csak kézirat nem volt. Enélkül pedig a legszebb elszánások, tervek, ha lapkiadásról van szó, fabatkát sem érnek. Közeledett az esztendő vége, s mi januárban már ki akartuk hozni a Keleti Napló első számát. Duncsák Attila több címvariációt készített, abból testületileg választottuk ki a nekünk legjobban tetszőt.

Pontosan emlékszem erre a pillanatra. Miután a döntés megszületett, Milicky Joli összekapkodta egy irattartóba a létező kéziratokat, képeket, azzal, hogy elkészíti a tükröket, s ahol „luk” marad, azt majd később ezzel-azzal pótoljuk. Én pedig komoly ígéretet tettem arra, hogy napokon belül megírom a beköszöntőt. Persze, azt is tudtam, hogy ebben az írásban egy hosszabb távú programot is meg kell fogalmaznom, amelyet a későbbiekben, ha a lap megél, ki kell teljesíteni, ki kell teljesítenünk. Ezzel a - hangozzék bár fellengzősen - felelősséggel fogalmaztam meg azt az írást, amely a Keleti Napló első számának címoldalán Az olvasóhoz címen jelent meg 1990. január 29-én.

„Az újjászülető Európában indítjuk útjára a Keleti Naplót. Közel fél évszázados hiányt kell pótolnunk, ha egy népközösség életében ilyen hiány valaha is pótolható. Mindenesetre megkíséreljük feltárni mindazokat a gazdasági, társadalmi és kulturális értékeket, amelyek erre a magyar régióra jellemzőek, amelyek az elmúlt évtizedekben, vagy - mert ez is tény - amelyek a sztálinista nemzetiségi politika következtében a perifériára sodródtak.