Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - JUBILÁLÓ ÍRÓK - Gál Sándor: Egy küzdelem emlékei (1) (Adalékok a Keleti Napló történetéhez)
Gál Sándor csehszlovákiai magyar társadalom olyan metamorfózisának voltunk tanúi, részesei és egyben alakítói is, amelynek ereje - úgy tűnt fel akkor előttem - önmagát sokszorozza és serkenti. Ugyanakkor azt is tapasztalnom kellett, hogy miként minden forradalom, elsősorban nem az alkotásban, hanem a rombolásban teljesedik ki. Az időben a mi tájainkon is sokkalta erősebben volt hallható a rombolás szándéka. Az új, és bizony tapasztalatlan szerveződések, és azok ugyancsak tapasztalatlan vezetői például a Csemadok szétverését követelték, megfeledkezvén arról a kicsiségről, hogy ez a szövetség volt a nemzetiségi védőháló alapja, s hogy - amiként ez nagyon hamar bebizonyosodott - e nélkül a szervezett erő nélkül egyetlen magyar pártunk és mozgalmunk sem lehetett volna eredményes. A Keleti Napló megalapításának a pillanatában azonban ezek a tapasztalatok és ismeretek még nemlétezők voltak, s valójában 1989 utolsó napjaiban még az is eléggé bizonytalan volt, hogy a korábbi szocialista országok belső struktúrája miként alakul, hogy a politikai erőviszonyok valóban egy majdani demokratikus jogállamhoz visznek-e el bennünket. E kaotikus belső és külső zaj lás közepette számomra azonban egyetlen feladat látszott fontosnak - megteremteni azokat az intézményrendszereket, amelyekben a csehszlovákiai magyarság önazonossága minden vonatkozásban érvényre juthat. Azokban a napokban alig voltunk túl a Csemadok december 6-i rendkívüli választmányi ülésén, amelyet én a mi sajátos rendszerváltásunk legfontosabb, döntő eseményének tartottam, s tartom ma is. E tanácskozáson való szerepemről, a Csemadokban végzett több évtizedes munkámról A Szövetség című munkában részletesen szólok. Azonban a Keleti Napló megalapításának körülményei kapcsán világossá kell tenni, hogy akkor miért nem vállaltam - vállalhattam - aktívabb részvételt elsősorban a lappal kapcsolatos adminisztrációs intéznivalókban. A Csemadok KB - akkor már OV (Országos Választmány) - elnöksége azzal bízott meg, hogy dolgozzak ki egy tervezetet a Hét megújítására; ezen túl felmerült az is, hogy létrehoznánk a lapon belül - ezt Dobos László szorgalmazta - az elnöki státust, amelyet nekem kellett volna vállalnom. A Kassa-Pozsony közötti távolság a tisztség betöltését számomra teljesen irreálissá tette, azon kívül tisztázatlan volt az is, hogy mi lenne a gyakorlati tennivalóm a Hét szerkesztőségének elnökeként. A kérdés azonban akkor még a maga aktualitásában jelen volt, s számolnom kellett annak realizálásával. Ezért és egyéb okokból javasoltam a szerkesztőbizottság elnökévé Máté Lászlót választani. Lényegében a lapalapítás „papírmunkáit” — kérvények, lapengedély stb. - Kolár Péter (akkor még a Csemadok JB titkára) és Máté László intézte. Az akkori Kerületi Nemzeti Bizottság 1990 januárjában megadta a lapkiadásra szóló engedélyt. így történt meg, hogy negyven év után Kassán újra magyar sajtóorgánum jelenhetett meg. Elméletben! Mert a lap megjelentetésére az engedély csupán az egyik - ugyan nagyon fontos - tényező, de szükséges még egy nyomda, egy szerkesztőség, hozzáértő szerkesztők, külső munkatársak és - kéziratok.
