Irodalmi Szemle, 2005

2005/12 - JUBILÁLÓ ÍRÓK - Gál Sándor: Egy küzdelem emlékei (1) (Adalékok a Keleti Napló történetéhez)

Gál Sándor

Egy küzdelem emlékei (1)

1989. december 19-e kedd volt. Naplómban ezen a napon egyebek mellett az alábbi bejegyzés olvasható: „Ma létrehoztuk az újonnan induló kerületi lap szerkesztőbizottságát. A lap címe: Keleti Napló. Én előbb a Fábry-féle Az Út&\ proponáltam, de végül a Keleti Naplót fogadtuk el, ugyancsak az én javaslatomra. A szerkesztőbizottság elnöke Máté Laci. Ha a Hét nem szakad a nyakamba, elvállalom a főszerkesztői teendőket. Havi négy oldal nem jelenthet különösebb gondot. Ha kell, teleírom egyedül.”

E könnyed, és már-már hetykének tűnő bejegyzés mögött azonban olyan történések húzódnak, amelyek a csehszlovákiai rendszerváltás első napjainak, heteinek minden lélekemelő és lélekpusztító szépségét, illetve torzulását együtt sodorták s - később — együtt ülepítették le abban az absztrakt téridőben, amit általánosan történelemnek nevezünk.

És ez a többrétegű üledékelegy mostanra szinte egyneműsödött, s ami akkor külön-külön látható és megélhető eseményként volt jelen idejű, mindez üledékállapotában szinte jelentéktelenné degradálódott. Másfél évtized elmúltával kit is érdekelnek már az akkori elszánások és vállalások emberi-nemzetiségi dimenziói?! Ki is tudná - s ha tudná, kinek és miért tenné? - felidézni „nemzetiségi rendszer- váltásunk” gyötrelmes és felemelő perceit, napjait, nappalait és éjszakáit? S persze ma már az is kérdés, hogy mi maradt meg belőle használható értékként az új évezred számára - tárgyi és szellemi értelemben egyaránt.

A világerők akkori egybefeszülésében, amikor a földgolyó egyhatodát birtokló és bitorló totalitárius birodalom, akárha földrengés nyomán, napok alatt, szemünk láttára hullott darabjaira, azokban az Európát átrendező időkben a szlovákiai magyarság belső átszerveződése, akár jelentéktelen rezdülésként is értelmezhető. Ez az önmagában látszólag jelentéktelennek tűnő sajátos belső rendszerváltoztatás azonban mi számunkra az emberi és nemzeti kiteljesedés kiharcolásának a lehetőségét jelentette. Egy olyan belső politikai, gazdasági, közéleti és kulturális autonómia felépítésének a távlatát, amely Trianon óta először vált elérhetővé és megvalósíthatóvá.

A nagy egész mozgásán belül ez a lehetőség adott erőt és hitet sokféle gondolatnak, egyéni és közös vállalásnak egyaránt. Pártok, mozgalmak alakultak és szerveződtek társadalmi erőkké a szemünk előtt, szinte napok alatt. Az akkori