Irodalmi Szemle, 2005

2005/2 - Pomogáts Béla: Fábry Zoltán öröksége a 21. század elején (előadás)

Fábry Zoltán öröksége a 21. század elején

5

dések felvetésében van, és nem abban, hogy Fábry Zoltán egy adott történelmi időszakban milyen politikai ideológiát tartott helyesnek és milyen mozgalmi keretben helyezkedett el. A jelen magyar gondolkodásának egyszer rá kellene eszmélnie arra, hogy a legnagyobb horderejű nemzeti sorskérdések felvetése nem attól függött, hogy valaki a pártpolitikai paletta melyik térfelén érezte jól magát. Az igazán fontos tapasztalatok és állásfoglalások ugyanis nem a pártpolitikai hovatartozás dimenziójában, hanem ennél jóval mélyebben: a közösségi gondolkodásnak és erkölcsiségnek az emberi személyiség mélyrétegeiben található szintjén jöttek létre. Tehát nem az volt a fontos, hogy Fábry Zoltán világképe a marxista vagy éppen leninista tanokhoz igazodott, és nem az volt a fontos, hogy egy nem túl jelentős társadalompolitikai vagy irodalompolitikai kérdésben (miként ezt a harmincas évek első felében tette) az akkor aktuális kommunista, mi több: szektariánus és moszkovita álláspontot fogadta el, hanem az, hogy a nemzet valóban történelmi sorskérdéseiben milyen nézeteket képviselt, és milyen javaslatokat fogalmazott meg.

Ha valóban ezt a fontosabb és időtállóbb eszmei meggyőződést vizsgáljuk, akkor mindenképpen arra a következtetésre juthatunk, hogy a magyar baloldal és a magyar jobboldal nemzetstratégiájában számos ponton mutatható ki hasonlóság vagy éppen azonosság. (Most a szélsőbaloldal és a szélsőjobboldal elfogadhatatlan nézeteit hagyjuk figyelmen kívül, és csak az „európai” követelményeknek eleget tevő baloldali, illetve jobboldali gondolkodással foglalkozzunk!) Vagyis a konzervatív (tehát mérsékelt jobboldali) Babits Mihály, Németh László és Kós Károly nemzetstratégiai gondolkodását nem választotta el mélységes szellemi szakadék a demokratikus értékeket tiszteletben tartó szocialisztikus (tehát mérsékelten baloldali) Ady Endre, Illyés Gyula - és Fábry Zoltán nemzetstratégiai gondolkodásától. Annál kevésbé, minthogy mindannyian a legújabb kori magyar történelem hatalmas dilemmáira (a nemzeti kérdésre, a közép-európai kérdésre, a szociális kérdésre, stb.) kerestek hiteles válaszokat. Valójában válaszaik összességére lehetett volna felépíteni a hiteles és hatékony nemzeti stratégiát.

De foglalkozzunk most közelebbről Fábry Zoltán szellemi és erkölcsi hagyatékával, pontosabban ennek időszerűségével: a jelen viszonyai és nemzetstratégiai konfliktusai között. Ezúttal Fábry gondolkodásának három „sarokpontjára” szeretnék rámutatni (bizonyára van több is, például a szociális vagy kulturális, szűkebben irodalmi kérdésfeltevésekre gondolok, ezek vizsgálata azonban itt és most, úgy gondolom, nem tartozik a feladataim közé). Ez a három eszmei „sarokpont” a következő:

1. a magyarság ügye, különös tekintettel a huszadik század történelmi úttévesztései- re és a trianoni diktátum következményeire, 2. az európaiság, pontosabban az európai magyarság kérdése, 3. a kisebbségi elhelyezkedés tapasztalatai és feladatai. Mindhárom kérdés meghatározó szerepet kapott a huszadik század (és különösen a Trianon utáni korszak) magyar nemzetstratégiai gondolkodásában, teljesen függetlenül attól, hogy máskülönben a gondolkodó baloldali vagy jobboldali politikai környezetben kereste a maga helyét és érvelési rendszerét.

Tehát először is a magyarság kérdése. Azzal, hogy az első világháborút köve-